Csak szeretve tudok jobbá válni

A szeretetkapcsolatok feltétele, hogy mindkét fél önként, önzetlenül, lepakolja a másik ember elé azokat az értékeket, ami nélkül egyetlen emberi kapcsolat sem lehet működőképes: tisztelet, őszinteség, gondoskodás, hűség, együttérzés, figyelem, tapintatosság, a szeretet kimutatásának képessége. Ahol szeretet van, ott nincs követelés, nincs függőség. Hiszen nem követelhetem senkitől, hogy tegyen boldoggá.

Ahol elfogadás van a kommunikációban, a visszajelzésekben, a kölcsönös tükörtartásban, ott otthon érezheted magad. Akkor úgy nyilvánulsz meg, és az lehetsz, aki valóban vagy.

A kapcsolat elvesztésétől való félelmünk függőségi helyzetet eredményez, és minél inkább kiszolgáltatottá válunk, annál zsarnokibb módon próbáljuk magunkhoz láncolni a másikat. Ha elmúlik a szenvedély mámora, így mi marad nekünk? A kényszerítő kontroll, a szabadság és az autonómia elvesztése. A szerelem tisztasága odalesz, megfakul. Hízelgünk, és fenyegetőzünk, korlátozunk, megszabunk, kontrollálunk. Ezek valóban a szerelmünket szolgáló törekvések, vagy csupán az egonk az, ami dominancia harcokra kényszerít bennünket? Hatalmunk fitogtatása valójában a gyengeségünk, gyarlóságunk, és félelmünk leplezése, nem megyünk vele semmire. És ha a másik meg akar felelni, és behódol? Milyen csatát nyertünk, miféle diadal ez? A szerelem kárára válik minden, mert ő aláveti magát, az én szememben pedig többé nem ugyanaz, tartást veszít, leértékelődik. A kikényszerített harmóniát többé soha nem tudjuk valódinak megélni.

Ha önmagammal elfogadásba kerülök, akkor úgy leszek képes szeretni, hogy nem kell folyton bizonygatnom a világnak, mennyit érek. A mellettem álló társ úgy tud jobbá válni, fejlődni, visszajelzéseimre befogadóvá, válaszkésszé válni, ha először szeretettel elfogadom annak és olyannak, aki ő.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.