Csak ölelj át, ha beborul az ég

Nem foglak leterhelni, csak a szemed, a füled és a vállad kell, amin kisírhatom magam. Nem kérek tőled semmi egyebet csak legyél mellettem, hogy érezhessem, nem vagyok egyedül. Csak ölelj át őszintén, ne semmisíts meg teljesen, mert lenézel a gyenge időszakomban. Nincs annál jobb, mikor a jelenléted száz százalékos és ezt ajándékozod nekem. Ezekkel a pillanatokkal erősödik meg bennem az egység érzése. Számítani tudok rád és az már magától értetődő, hogy te is rám. Nem kérnék semmi olyat, amit én ne adnék vagy próbálnék megadni neked.

Gyengének és sebezhetőnek mutatkozni a legnehezebb, hiszen ilyenkor elég egy jól irányzott mondat és legszívesebben a föld alá ásnám el magam, hogy megengedtem ezt a látványt neked, te pedig visszaéltél vele. Ez az őszinte lecsupaszított valóság, hogy emberből vagyok és csak bízni merek abban, hogy nem használod fel ellenem. Ha ebben az elhagyatott állapotomban is egy ölelni való nőt látsz bennem, aki mellett ott akarsz lenni és tudatod, hogy nem vagyok egyedül. Ennél többet abban a pillanatban, nem is kívánhatnék.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!