Csak akkor sérülök, ha elhiszem azt, amit magamról gondolok...
Emlékezz a helyzetre, ahol nem volt ki megvédjen, mikor nem volt még erőd kiállni magadért. Nem is tudtad, hogy megteheted! Lehet épp az vétett ellened, kinek védenie kellett volna. Vagy azt hitted, hogy véd, de cserbenhagyott. Ott, akkor, még érezted mi történt. Ám, hogy csalódásod elrejtsd, inkább megtagadtad önmagad. Mert az nem lehet! Nem, az nem, hogy ő bánt, hogy ő nem ért, nem támogat, nem véd meg! Így inkább érzéseidre mondtál halálos ítéletet. Magadat ítélve meg rossznak.
Egy helyzet mindaddig ismétli önmagát, míg megtagadott érzéseidet meg nem gyógyítod. Fel nem tárod, hogy védekezés helyett azt tudd mondani: igen ezt érzem. Ez az érzés az enyém és én elismerem. Ez én vagyok! Ha nem tetszik, akkor is. Igen. És nem védekezel. Mert most igazságodról nyilatkozol. Minden helyes, amit érzel. Fáj, igen. Érzéseid iránti alázattal végre elismered, ez van. Ha nem tetszik, akkor is. Így indulsz el a másik nézőpontjába helyezkedve, érteni akarva őt, nem menekülve és nem harcolva önmagadért, a saját igazadért a gyógyulásod felé. Alázat az, amikor nem véded magad. Amikor nincs önvédelem. Mert nem az igazadról van szó. Az igazságról, ami csak úgy van. Önmagáért.
Mikor minden, ami addig maga alá gyűrt egy újabb helyzetben felismerteti magát és te mosolyogni tudsz, elmondhatod meggyógyultál. Mikor történetedet felidézve mások sírnak nem te, akkor gyógyultál meg igazán. Megértetted, elfogadtad, megbocsátottad, szélnek eresztetted.
Mikor abbahagyod a mutogatást, a hárítást, a felelősség alól kibújást, az én erről semmit nem tehetek, velem tették, szóval „mindig a másik” hibáztatást, szabad leszel. Mert tudni fogod, hogy minden döntés, minden reakció, minden tetted másokra is hat, ahogy rád is. És te ilyet nem teszel! Mondhatnánk ilyen az élet! Nehéz volt? Igen. Most könnyebb? Igen. Lelki állóképesség. Erre nevel! Mert már tudod, csak akkor bánthatnak, ha arra engedélyt adsz. És te ilyet nem teszel.
Igen, sokszor súrolni fogod mások határait önmagadért, ezzel is jelezve, hogy tartsák tiszteletben a tiéd! Határtól határig húzódó egységben lehet önmagunkon belülre és kívülre is erőteljes biztonsággal mozogni. Mikor azt mondom, hogy eddig jöhetsz és nem tovább! Ha beléptél a határaimon, be kell tartanod a játékszabályaimat, amit én magam is betartok.
Élni és élni hagyni, figyelni és figyelembe venni, tisztelni és tiszteletet kiváltani kapcsolati alaptézis, melegsége egyetlen erőteljes harmónia, amit úgy hívunk, szeretet.
Tegyünk végre rendet…
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez