Boldog is lehetsz!
- Ahogy itt ülsz. Sugárzik belőled a békesség, a nyugalom, az elfogadás. Neked nincsenek gondjaid, abban biztos vagyok, tökéletes az életed…
Tökéletes az életem? – vizsgálgatom a kérdést órákkal később. Éppenséggel szingli vagyok, szex semmi, a lakással is akad tennivaló bőven, olykor rám tör egy kis depresszió is, amit általában egy legyintéssel elkergetek, de van hogy órákig tart lebeszélni magam a negatív gondolatokról, szóval akad teendőm bőven… De mégis! Tényleg tökéletes az életem! Tudom, érthetetlen, ha azt mondom, hogy boldog vagyok és elégedett, és ezt “csak” a szemlélet teszi, de ez az igazság. Egyszerűen nem vagyok hajlandó azokon a fájdalmas dolgokon tartani a tekintetem, amelyeken nem segíthetek, mert más fejébe nem tudok belenyúlni (ráadásul úgy tűnik, csak magamon tudok segíteni, az pedig mindennél nagyobb és küzdelmesebb kihívás…) na és kitörő örömmel fogadok minden jót, amiben részem van. Például összefutok egy rég nem látott barátnőmmel és napokig ugrándozik bennem a büszkeség, hogy egy ilyen fantasztikus, dögös, ízig-vérig nőnek, embernek a barátja lehetek!
Felhagytam önmagam és mások kritizálásával, és lemondtam a kifogásokról, amelyek távol tartottak azoktól a dolgoktól, amelyekre vágytam. Talán ez az oka, de nem tudom biztosan.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez