Bodypositivity: avagy mozgalom vagy kifogás
Szeretném leszögezni, hogy azért mert valaki jelentősen el van hízva nem kell okolnia és utálnia magát. De(!) nem is kell görcsösen elfogadnia ezt az állapotot, mert egy mozgalom el szeretné hitetni, hogy ez az állapot jó. Itt most tényleg a jelentős túlsúly állapotáról beszélek, nem pedig arról, hogy helyesnek tartom az "egyfajta" testalkatot normalizáló társadalmi felfogást. Gyönyörűnek tartom a diverzitást.
Viszont amíg azért vagyok elhízott, mert egy tátongó űrt próbálok betömni a fulladásig zabálással vagy a folyamatos érzelmi reakciók mentén létrejött falási rohamokkal,azt nem lehet kiegyensúlyozottságnak csúfolni akkor sem, ha most éppen legitim minden egyes külső eltérés idealizálása. Mivel ez nem pusztán arról szól, hogy Kati kék szemmel született, Józsika meg szemüveges és alacsony. Az összes evészavarra igaz, hogy szinte függőségként funkcionálnak és teszik tönkre ezzel a művelőjük életét.
Én az egyéb zavarokban nem vagyok jártas, így maradnék ebben a témakörben. Amit biztosan tudok, hogy a különböző eszement diéták, böjtök és önvád nem vezetnek sehova. Tünetileg kezelnek, de az alap probléma marad, maximum átcsoportosul máshova a hiánypótlás. Vagy pedig újra és újra úgynevezett jojo effektus jön létre.
Szerintem elengedhetetlen kibogozni a szálakat: miért és hogyan halmoztam fel jelentős súlytöbbletet. Mit pótolok ezzel, mire nem nézek rá igazán, mit kompenzálok, milyen fájdalmat oldok fel ebben. Ehhez szakember segítségét ajánlom. A munkát mi végezzük, de óriási mankó tud lenni a külső professzionális segítség.
Fontos részlet: mindeközben nem bántom magam. Elfogadom, hogy valamiért ez tudott lenni a megküzdési mód, amit választottam de most itt az idő, hogy megfogjam a kiváltó okot, a valós problémát. Az életmódváltás nem pusztán egy külső folyamat. Belső és külső módszerek kéz a kézben segítik egymást.
Óriási ráeszmélés, mikor végre nem azért nem akarunk folyamatosan csokit falni, mert nem szabad hanem azért, mert egyszerűen nem vágyunk rá. Amikor megtanuljuk, hogy bízhatunk a testünk jelzéseiben, mert már nem egy hiánypótló cselekedet diktál, hanem mi magunk irányítunk.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez