Biztonságos Izraelbe utazni?
A racionalizáláshoz tartozik számomra az is, hogy emlékeztessem magam, hogy még a politikától, egyéb érdekeltségektől leginkább független források is arról fognak írni, ami hírértékű – és mindig a sok embert érintő események lesznek sok másik ember számára relevánsak, ez pedig sajnos többnyire a negatívumokat jelenti, például egy felkelés, egy összecsapás, egy támadás, egy baleset, satöbbi, de ez nem azt jelenti, hogy egy olyan helyen, ahol volt ilyenre példa, ott mindig a galiba meg a “para” menne. Arról senki nem fog írni, hogy adott random városban az év 364 napján (vagy akár az elmúlt 3 vagy 23 évben minden nap) zajlott a kis hétköznapi élet, játszottak a gyerekek az utcán, pletykálkodott három idős néni a piacon, egy csapat tini elment a moziba és előtte megettek egy kebabot vagy mit tudom én, pedig az élet 99.99%-át az ilyen apróságok teszik ki, de ez nem “fontos”, vagy releváns mások számára. De mondom, más persze a helyzet akkor is, mikor egy hely tényleg mondjuk hónapok vagy évek óta konkrét háborúban áll. A fenti sorokat inkább csak azért írom, mert azért arra is láttam nem egy példát, hogy esetleges szerencsétlen fordulatokat hajlamosak vagyunk olyan módon generalizálni, mintha az adott helyen nonstop őskáosz és borzalom uralkodna.
Nos ezek ilyen általánosabb kis gondolatok voltak, és persze csak a személyes véleményem, amivel nem szeretnék senkit megbántani, senkire tukmálni olyasmit, amivel nem ért egyet, vagy hasonlók. Az adott személy komfort érzetének határai, és hogy egyáltalán, milyen jellegű utazásra vágyunk, ezek mind-mind egyéni faktorok nyilván. Az én kis személyes úti élményem végül úgy zárult, hogy csodálatosan érdekes és tartalmas napokat töltöttünk Izraelben, ahol végig biztonságban éreztük magunkat (Tel Aviv amúgy az egyik legnyugisabb hangulatú, laza, multikulti tengerparti metropolisz volt, ahol valaha jártam), és egy vezetett túra keretében Palesztinába is ellátogattunk, ami szintén nagyon érdekes élmény volt. Nem szeretnék semmilyen szinten minősítgetni, senkinek a “pártját fogni”, egyszerűen csak tényleg érdekes volt személyesen és több oldalról is betekintést nyerni ilyen nagy történelmi, vallási és kulturális jelentőséggel bíró helyek életébe.
Szóval a végszó ennek a posztnak az esetében is (ahogy a korábbi, ilyen jellegű írásaim esetében is, és egyszer majd szívesen összefoglalnám az Indiában egyedül utazós kalandomat is, bár az is hasonló felütésű lesz, ennyit megsúgok), hogy tájékozódj, beszélj olyanokkal, akik jártak már az adott helyen, vagy esetleg ha tudsz kontaktot szerezni helyi emberekhez, az is szuper… és ne általánosíts, ne ítélkezz, ne címkézz, továbbá a saját érzéseid mélyebb megértéséhez, esetlegesen kívülről gerjesztett és alaptalan félelmek feldolgozásához is nagyon jó módszer lehet a racionalizáció, az utánajárás, a kutatómunka, és persze ezek által már eleve egy csomót tanulsz a világról (és magadról), mikor még ki sem léptél az ajtón.
Fanni blogját ITT tudod követni. Valamint az instagramon ITT!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez