Beszélgetések nélkül nincs kapcsolódás, bizalom nélkül nincs értelme folytatni
Beszélgetések nélkül nincs kapcsolódás, bizalom nélkül nincs értelme folytatni. Az önfeltárás megerősíti az érzelmi intimitást, ami kapcsolatunk legfontosabb pillére. Az intimitás azt jelenti, hogy átengedem a társamat a bizalmatlanságom rétegein, egészen közel engedem, hogy megismerje, és megtanulja a sebezhető énemet. Hogy megtanuljon, és elsajátítson, ismerje minden arcomat, hangulatomat, rezdülésemet. Ha fáj valami, akkor tudjam, az ő karjaiba zuhanhatok. Ott kiadhatom a fájdalmamat, és a védelmében menedékre találhatok, ahol az ő szavai nyugtatnak majd. Az intimitás nem a testek, hanem a lelkek egymásba fonódása.
Ha megosztunk egy érzelmet, elmélyítjük a bizalmat. Ha nem engeded a szívedbe a másik embert, eltávolodsz tőle. Ha nem beszélünk, az hosszú távon kétséget, bizonytalanságot, gyanút, szorongást kelt.
A kapcsolatokat az érzelmeink megosztása teremti és tartja fenn, mindaddig, amíg eldöntjük, ameddig működtetjük. Azzal, hogy elhallgatjuk érzéseinket, cinkosai leszünk a rossz működésnek. Ha elmondjuk, amit érzünk, megváltoztathatjuk közös világunkat, és a világot magunk körül. Beszéljünk, hogy rendbe hozzuk a kapcsolatainkat. A bizalom helyreállításában mindkét félnek fontos segítő szerepe van! A csenddel, az elhúzódással csak a saját magunkba vetett bizonytalanság növekszik. Mi az, ami nem működik, és miért nem? Mi az, amin feltétlenül változtatnunk kellene? Ha valaki ki tudja mondani: én nem eldobni akarom, hanem megjavítani, akkor mutatkozik meg igazi, tiszta emberi tartása.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez