Bennem van a létra, ami kiút a gödörből

Még mindig egy traumaválasz, amin keresztül talán megtudom kerülni a fájdalmas szembesülést az örök űr érzéssel, és a ténnyel, hogy a traumáim megváltoztathatatlanul formálták a személyiségem. Elfogadás. Ez is egy a nagyobb felismerések közül. Ülni a nehéz érzésekkel, hagyni átfolyni magunkon és elfogadni, hogy most ez van. Nem adni egy maszkoló érzést az érzésre. Ami sokszor egy magunkat hibáztató érzés, hogy mennyire bénák vagyunk, hogy újra és újra ugyanabban a gödörben találjuk magunkat.

A jó terapeuta nem nem szenved, hanem megtanul jól szenvedni"

- ahogy Feldmár András mondja. Talán sosem jön el a vágyott éteri gyógyulás amit oly sok tanfolyam és önsegítő könyv hirdet, és talán elég megismerni az árnyékrészeink és azokkal megbarátkozva gyengéden csak lenni. Ami ezután csak hab a tortán, ha találunk valakit aki úgy szeret minket a jelenben ahogy vagyunk. Aki ezeket az elakadásokat látja és nem a potenciált vágyja, hanem minket, így egy egészként a nehézségekkel.

A felelősség viszont elengedhetetlen és megkerülhetetlen esszencia. Verbalizálni mindig tudtam ezt a témakört, de valójában csak nemrég értettem meg, éreztem rá, vagy jutottam el oda, hogy lássam mit is jelent ez. A felelősség azokban a rettentő nehéz helyzetekben kell tudjon bekapcsoljon, amikor átjárná a testünket a kortizol, fordulnánk be a jól ismert utcába ahol a hárítás és mások hibáztatás, a világra haragvás kéz a kézben járnak. Az a pici belső gyermekünk itt is meghívást kap, és még ha a dühe és fájdalma nagyon is jogos, és kell vele foglalkozni, a felelősség az, hogy ebbe betudok kapcsolódni. Van ott úgy körülbelül 5-10 másodperc mikor megnyomhatom a pausa-t és megállíthatom a folyamatot. Nem mindig fog sikerülni és eleinte nagyon nehéz lesz, de ez az az érett részem aki beleáll a felelősségbe. Aki nem projektálja másba a nehézségeit, hanem képes elviselni az ezzel járó kellemetlenségeket testi lelki szinten.

Ami számomra még elengedhetetlen volt az egyensúly keresés során, az a kíváncsiság beemelése. Ha valami olyannal szembesülünk ami elsőre sokkhatásként ér, jó ha nem egy halálos ítéletként tekintünk rá hanem egy lehetőségként. Amiben a megfelelő gyengédséggel és kíváncsisággal sokkal előrébb juthat az ember mint a görcsös önfejlesztéssel.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!