Bennem élsz
Háttal ültem neked, belesimulva a körvonalaidba, hogy addig se kelljen a szemedbe néznem, és addig néztem, ahogy tündérporral írnak az égre, amíg vibrálni nem kezdett a szemem. Megtöröltem, de amikor visszafordultam te nem voltál már ott. Arra gondoltam, hogy vajon hova hullhat a hamu, ami utánunk maradt.
Egyszer munkások tisztították a cserepeket a tetőnkön, és azt mondta az egyik, hogy tele van hátrahagyott kerozinnal. A repülőknek minden leszállásnál el kell égetniük az üzemanyagot, hogy ne robbanjanak be, de ez nem tűnik el teljesen, lebeg, majd lehullik a Földre. Te is el akartad még égetni azt, ami hajt, de aztán rájöttél, hogy nem szabadulhatsz meg mindentől, ami te magad vagy.
Még mindig az arcomat fogom a robbanás után. Te már felálltál, porolod a ruhád és imbolyogsz felé. De egyvalamitől nem tudsz szabadulni: hogy akárhogy is próbálkozol nem kőbe vésni a szabályokat, csak negyvenhétszer lehet félbe hajtani, akkor is, ha papírlap a lelked. A többi te maradsz.
Továbbiak ITT!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez