Benne maradni nem jó, kilépni nincs bátorságunk – a se veled, se nélküled kapcsolatok lélektana
Gyakran éppen önmagunkat helyezzük méltatlan szerepekbe, mert így akarjuk, ez a döntésünk. Valójában a teljes önátadást utasítjuk el, nem tudunk teljes lényünkkel, szívvel, energiával, százszázalékos, tiszta bizalommal megnyílni. Közeledünk, távolodunk, megriaszt a stabilitás. Saját elköteleződési problémáink nem engedik, hogy teljes értékű és egyenrangú kapcsolatokat alakíthassunk ki. Biztonságosabbnak és kevésbé macerásnak érezzük, ha soha nem kerül sor a döntés meghozatalára, házasságra, a közös jövő tervezésére.
A szívünk mélyén életszövetségre vágyunk, társra, akivel hazaérkezünk egymásban, mégsem hisszük, el, hogy jár nekünk a jobb, a több, hogy igenis állhatunk az első helyen valaki más életében, lehetünk Egyetlenek.
Ha egy kapcsolat sok év elteltével sem jut el a felvállalásig, el kell gondolkodnunk, hogy mit is keresünk benne. Mert egy prolongált kapcsolat nem döntés, hanem egy bármikor feladható lehetőség. A folyamatos összeveszések, grandiózus kibékülések, költözködések, nagy visszahurcolkodások mind ezt a tényt bizonyítják, hiszen egy komolyabb konfliktusnál újra és újra felmerül a kérdés, hogy mit is keresünk egymás mellett. Felemészt, megöl a héjanász, előkerül a kapcsolat megkérdőjelezése. Pedig az elköteleződés a másiknak való feltétel nélküli, teljes önátadást jelenti, minden nehézségével, örömével, a jó és kevésbé jó folytonos körforgásával, dinamikájával. Ezt a fajta elkötelezettséget igazi döntés nélkül nem lehet eljátszani, nem lehet félig benne lenni, hogy bármikor kiszállhassak, mert vagy teljesen átadom magam, vagy nem.
A kezdetekkor már jobb finoman, de határozottan kinyilatkoztatni elvárásainkat és vágyainkat, vagyis bölcsebb tisztázni a játék nevét. És ha az elképzelések nem egyeznek, okosabb elbúcsúzni egymástól, mielőtt még végzetesen kötődni kezdenénk. Azoknak a pároknak pedig, akik rendszeresen szakítanak, majd újrakezdik a kapcsolatot, érdemes hosszú, tisztázó beszélgetések során önvizsgálatot tartaniuk, - akár párterápia segítségével - hogy kiderüljön, mi az oka annak, hogy újra és újra ugyanazt a széthulló majd újra összekapaszkodó viselkedésmintát követik.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez