Balkán körút
Negyedik nap – reggel először is elbuszoztam Sveti Stefanba, ami a cikk borítóképén látható. Én szeretek mindennek előre utánanézni, és ha lehet, online foglalni jegyeket, de hát úgy tapasztaltam, ebben a térségben ez sokszor nem lehetséges, de ez nem jelenti azt, hogy ne lennének buszok bizonyos települések között, csak nem mindenre lehet online jegyet foglalni. Kérj egy menetrendet a pályaudvaron és mehet a menet. Sveti Stefanban amúgy az Olive nevű étteremben ebédeltem, amit csak ajánlani tudok. Ezután átbuszoztam Budvába, itt is lógtam néhány órát (hangulatos tengerparti városka, a térségben talán ez a legnépszerűbb hely a turisták körében), majd a délután során visszatértem a kotori öbölbe, ahol ezúttal a cuki kis Perast nevű településre mentem lődörögni, egy gimis barátnőm tanácsára. Hát Perast is egy felejthetetlenül gyönyörű élmény lett, úgyhogy mindenkinek jó szívvel ajánlom.
Ötödik nap – bár Montenegróból bőven nem volt elég ennyi, de reggel fogtam magam, és átbuszoztam Dubrovnikba, Horvátországba. Dubrovnikot kell talán legkevésbé bemutatni bárkinek is, és valóban érezhető volt, hogy itt aztán jóval nagyobb a tömeg, mint az út korábbi részein bárhol. A régi városfalon végigsétálni iszonyú jó élmény volt, meg csak úgy ténferegni órákon keresztül az óvárosban, aztán ellötyögtem az itteni szállásomra, ami az óvárostól elég messze volt, de emiatt egy kicsit más részét is láttam legalább a városnak. A tengerparton vacsiztam és boroztam és a csodás naplementét néztem meg.
Hatodik nap – korán indultam elcsípni a buszt, ami Mostarba, Boszniába vitt. Útközben először egy kis, Pocitelj nevű településen álltunk meg (lsd. fenti kép), ahol volt elég idő felsétálni a domb tetejére, onnan lőttem ezt a fotót például, aztán “bűnözésként” vettem epret egy helyi eperárus nénitől (a gyümölcscukorral is óvatosan kell bánnom a cukorbetegség miatt, de ennyi belefért és isteni volt) . Aztán következett maga Mostar, amit szerintem Csontváry híres képe után magyar olvasóknak nem nagyon kell bemutatni, amúgy a híres híd persze az egyik fő látványosság, de azon kívül is valami ritka-hangulatos városkáról van szó, szintén óriási élmény volt. Ezután bevágtam magam egy taxiba és kirobogtam a Mostartól kb. 15 percre lévő Blagaj nevű településre, ahol a Dervis ház a legismertebb látnivaló, és már hosszú ideje rá voltam kattanva, hogy ide végre beléphessek. Íme egy fotó, amit kívülről lőttem az épületről:
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez