Azzal nem tudod elkerülni a fájdalmat, ha kitérsz az érzéseid elől
A szorongás ott kezdődik, amikor elkezded elrejteni az érzelmeidet. Amikor elkezdesz önmagadnak is hazudni, és nem csak másoknak. Amikor meglenne a hangod, de nem mered hangosan használni. A szorongás ott kezdődik, amikor vissza fogod magad azért, mert elhiszed a világnak, a körülötted lévő embereknek, hogy nem vagy elég.
Idő kellett, amíg érdekelni kezdett a tudatom, vagyis amíg rátaláltam a saját hangomra úgy, hogy már nem féltem használni is. Általános iskolás-, és gimnazistakoromban még nem mertem használni. Nem voltam az osztály bohóca, nem nagyon éreztem otthon magam és biztonságban az osztályomban. Ha nem éreztem biztonságban magam, ha úgy éreztem, hogy nincs miről beszélgetnünk egymással, mert teljesen mások vagyunk, akkor nem beszéltem. Ezt a fajta szociális zárkózottságot nagyon sokan nem értették, viszont az a legnagyobb probléma ilyenkor, hogy elhittem nekik, hogy nem vagyok elég, hogy ez a viselkedés nem helyénvaló, hogy az, aki nem olyan, mint az osztálytagjai, az már selejtes. A mai napig nem értik az efféle viselkedést, amiket majdnem minden harmadik gyerek és fiatal produkál. A serdülőknél, tinédzsereknél a visszahúzódó viselkedés, a csend, és a zárkózottság nem betegség. És nem csak elhittem nekik, de bele is helyeztem saját magamat is abba a skatulyába, amit ők rám akasztottak. Ismerős? Olyanná válsz tudat alatt, amivé mások formáltak; ez az úgynevezett mérgezett megfelelési-kényszer. Idővel meg akartam felelni tudat alatt annak, aminek elkönyveltek magukban. S mivel, akikkel mindennap össze vagy zárva, azok tudat alatt is alkotnak téged, így eléggé maradandót alkottak észrevétlenül bennem. Idő kellett, amíg rájöttem, mit tanultam abból az időszakból. Hiszek abban, hogy az az időszak tanított meg az emberismeretre. Hiszek abban, hogy ez az időszak ültette el a magot bennem afelé, hogy kicsirázzon a belső hitem. És hogy eldönthetem, figyeled? Hogy eldönthetem, mit választok a jövőben. Haragudni fogok, negatívvá válok, bezárkózom, vagy nyitottan belevetem magam az emberekbe, ragyogó mosollyal fűszerezve. Megerősített abban, hogy gyűlölni, haragudni felesleges időpazarlás, és sokkal könnyebb, mint szívedbe fogadni azt is, aki nem kedvel téged.
X azt mondta, hogy nem érti, hogy lehet A Döntésről, és a hasonló témájú könyvekről beszélgetni, én pedig nem értem, hogyan lehet nem beszélgetni róla. A sebekről, a feldolgozásokról, a megbocsátásról. Akármi történt is veled a múltadban, akármi is történik most veled a jelenben, tudnod kell, hogy van döntésed. Dönthetsz úgy, hogy az életet választod. Dönthetsz úgy, hogy nem engeded, hogy megöljék a lelked. Dönthetsz úgy, hogy magadat választod.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez