Az újrakezdést nehezíti, ha valaki folyton visszanéz

Régen a szakítás után mindenki elkezdte egymástól függetlenül élni az életét. Ma azonban szakítás után általában nem következik egymás törlése a közösségi oldalakon, hisz az a protokollt sértené. Egy kapcsolat megszakadása után ez gyakran sértő gesztusnak, nyílt bosszúnak tűnne, mintha már nem értékelnénk egymást, mint Embert. Ám azt gondolom, ez mégis természetes érzelmi lépés lenne, és sokkal jobban járnánk vele. Régen az extől kapott szerelmesleveleket mindenki egy dobozba zárta és feltette a kamra polcára, felvitte a padlásra, esetleg elégette. A lényeg, hogy nem nézegette nap mint nap. A levelek ott maradtak örökre a dobozban. A modern technológia azonban lehetővé teszi, hogy továbbra is abban a dobozban létezz. Ha pedig még ott élsz, akkor valójában még ott topogsz a múltban, nem tudsz kilépni a kapcsolatból. Akkor mi marad? A tagadás és a kétségbeesés meghosszabbítása. Védekezésként fantáziavilágot építünk, elkezdjük értelmezni, újraértelmezni, hozzáadott jelentéstartalommal megtölteni volt szerelmünk minden posztját, fotóját, zenéit, mindent. Üzenetet keresünk. Miközben a másik virtuális felületén nem az egykori párkapcsolat folytatódik, hanem egy egészen új életszakasz kezdődik el.

Szakításnál szakítani kell, mert a vége azt jelenti: vége.

Mindig vannak és lesznek emberek, akik ott maradnak a moziban még néhány percet, mert mélységesen a film hatása alá kerülnek, és időre van szükségük, hogy visszatérjenek a valóságba. Aztán ők is felállnak, és otthagyják a mozit, hazamennek és nem a filmet élik tovább. Néhanapján még eszükbe jut, mit adott nekik a film, változtak-e általa, formált-e a személyiségükön. És eszükbe juthatnak katartikus jelenetek. Nehéz kilépni a megszokás puha, jól bevált, kényelmes, régi játszóruhájából, és belebújni, egy hideg, szúrós, idegen valamibe, ami taszít, elriaszt, és viszket tőle a bőrünk? Pedig meg kell tenni, át kell esni rajta, és láss csodát, elkezdődik a gyógyulási folyamat, egyszer csak észrevesszük, nem haltunk bele a szerelem elvonási tüneteibe, és a boldogságnak rengeteg más árnyalata is van.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.