Az otthon nem egy hely! Az egy érzés!
Azon a napon körülnéztem , és rájöttem, hogy mennyi jó ember van körülöttem, hogy mennyien igyekeznek segíteni, és hány emberre számíthatok úgy, ahogy soha nem gondoltam volna.
Fel kellett ismernem, hogy akiket ellenségnek hittem, ők fogják a legszorosabban a kezem.
Ezeknek az embereknek köszönhetően itt, ebben a lakásban elkezdtem újra felépíteni magam, ugyanazt a hangosan éneklő, mindig mosolygó, pozitív valakit, akit bár megvertek, megtörtek, megaláztak, de csak ERŐSEBB lett tőle, és most még hangosabban énekel, és még őszintébben tud nevetni. Ez a valaki az egykor idegennek hitt padlón ülve tanulta meg, mennyi mindenre képes.
.. mert itt, ebben a lakásban valaki olyan született újjá, akiről sosem hittem, hogy létezik.
Az I G A Z I ÈN !
Bár sok - sok nehéz napot, pillanatot éltem meg, sokszor csuktam be az ajtót és sokszor nyitottam ki olyannak is, akinek sosem kellett volna..de most, amikor itt ülök, ugyan azon a padlón, ahol két és fél éve.. csak a hála az, amit érzek, amiért ezek közt a falak közt lehetőségem volt megtalálni önmagam.
Ezek a falak nyújtottak társaságot a zokogós estéken, a hajnalig tankönyvet fedő éjszakákon, az elszigetelt COVID időszakban, a házi feladatot nem készítő anya - fia vitáknál, az iskolába rohanós reggeleken, a fogtündèr és a Mikulás éjszakai műszakjàban, na és persze a barátnős okfejtős hajnalokon.
Ezek a falak látták a legnagyobb könnycseppeket, és ezek a falak hallották a legőszintébb nevetéseket. És ezek a falak, ha beszélni tudnának, biztos mesélnének még számtalan megélt pillanatot, amit sosem felejtek el..
Itt, ezen az egykor idegennek hitt helyen leltem a leginkább otthonra, önmagammal. Az itt eltöltött évek kovácsoltak egy olyan erős szövetséget köztem, és a kisfiam között, amin már soha, semmi nem fog sebet ejteni.
Ma már pontosan tudom, hogy olykor az élet nem azért sodor viharokat az utadba, hogy elvessz, hanem éppen azért, hogy otthonra találj.
Örökké hálás leszek!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez