Az önutálat hálójában – mindent az eredetéről és a kezelési módszereiről
Az önutálat hátterében álló folyamat alapköve a kritikus belső hang, ami gyakran úgy tűnik, mintha csak a lelkiismereted lenne. Figyelmeztethet téged olyan dolgokról, amelyeket nem az érdekedben teszel. De ez a folyamat szöges ellentétben áll az önérdekedhez kapcsolódó aspektusokkal. Míg a lelkiismereted azt fogja mondani, hogy ne igyál meg egy italt, vagy ne igyál túl sokat, addig te mégis elcsábulsz majd és megveszed azt az italt, aztán pedig kegyetlen lelki támadásban részesülsz, amiért megittad. A lelkiismereted nyaggathat, hogy térj vissza egy olyan beszélgetésre, amelyben például nem voltál kedves, és onnantól kezdve elgondolkodhatsz rajta, eldöntheted, hogy mit szeretnél tenni. A belső ellenség azzal igazolja magát, hogy durva voltál, esetleg azzal, hogy a másik személyt támadod: “Megérdemelte, hisz olyan bunkó!”
Nem számít, milyen körülmények között találod magad éppen, a saját magaddal szembeni rosszindulatú nézőpont soha nem indokolt. Soha nem szolgálja az önérdeket. A megfelelő nézőpont önmagaddal szemben a barátságot szimbolizálja. Gondolj magadra, és bánj úgy a saját lelkeddel, mint egy közeli barátoddal; tisztelettel és szeretettel. Megértéssel és empátiával. És ami talán a legfontosabb: könnyedséggel és humorral.
Önmagadban ki tudsz teljesedni, és szabadon választhatsz bármilyen álláspontot vagy cselekvési módot, ami a rendelkezésedre áll. Minden a belső hangra vezethető vissza, amely meghatároz téged, vagy leránt a mélybe. Földbe tiporhat végérvényesen, de fel is emelhet. Az igazság az, hogy neked kell a saját szószólódnak lenned, a saját oldaladra állva az életedben.
Szerencsére számos lehetőség van arra, hogy az önutálat problémáját kezeld. Először is, pusztán azáltal, hogy tudatosítjuk magunkban ennek a fájdalmas érzésnek a létezését, lehetővé válik a mindennapi életünk eseményeinek racionálisabb, ésszerűbb értékelése. Ha egyszer felismertük, hogy ez a folyamat eltér az őszinte önreflexiótól, akkor képesek leszünk objektívebben gondolkodni önmagunkról és a különböző helyzetekről, amelyekkel találkozunk. Továbbá számos olyan terápiás technika létezik, amely arra irányul, hogyan lehet segíteni az embereknek az önutálathoz vezető negatív önértékelési módok kezelésében.
Az önutálatra való hajlam megkérdőjelezése időnk és energiánk egyik legértékesebb felhasználása. Ahogy kiszabadulunk ebből a mérgező testi-lelki folyamatból, szabadabbá és nyitottabbá válunk annak kapcsán, hogyan tapasztaljuk meg a saját magunkhoz vezető utat, egy értékesebb, erősebb, segítőkészebb perspektívából.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez