Az okos lányok nem vetkőznek az első randin
Az okos lányok, ha tartós párkapcsolatra vágynak, akkor nem vetkőznek az első randin, és nem könnyű, de igyekeznek megőrizni „csomagolásuk” tetszetős, ellenállhatatlan, csorbítatlan mivoltát. Tudják, hogy a vágy nem szerelem, így hangzik az első íratlan szabály, ezért nem szexelnek, bizony, de még csak nem is csókolóznak. A szex lépcsőfok egy bensőségesebb, magasabb rendű kapcsolódás felé, a szex befejezi, beteljesíti a közös táncot, amit egymás felé fokozatosan lépegetve elkezdtünk. A szerelmeskedés a legmagasabb rendű együttlét. A legtöbb, amit adhat egy párkapcsolat, mert mindent magában foglal, amitől az szép: a szerelmet, a vágyat, a kielégülést. A másikról való gondoskodást, odafigyelést, együtt rezdülést, harmonikus, lüktető szerelemtáncot és a másikkal való édes telítettséget. Amikor két ember igazán szerelmes egymásba, akkor a másik jólétéért, lelki és testi komfortérzetéért lesz ösztönösen, és akarva felelős, a másik minden igényét kielégíti - nem csak szexuálisan. A két ember között lévő érzelmi kötelék hihetetlenül erős, és a szeretkezés igazán meghitt és bensőséges, mivel mindketten pontosan tudják, mire vágynak az ágyban. A szeretkezés mély és lassú együttlét, és benne van a lelki kötelék, az intimitás minden öröme. A szex a fizikai aktus közös élvezete. A szeretkezésre áldozni kell, időt, figyelmet, és mély lelki ráhangolódást.
Tudod, mivel lehet a mai időkben a férfiszívet leginkább megfogni és megtartani? Nem a szépséggel, nem a bájjal, nem szexszel, és nem a jellem csáberejével. Hanem csakis azzal, hogy egy nő tud-e igazán nő maradni, vagyis tud-e kissé tartózkodó, visszafogott, és méltóságteljes maradni úgy, hogy megőrzi játékos, nőies báját, és érzéki kisugárzását.
Ki mondja meg, hogy mikor történjen az első szerelmes összebújás? Senki. Erre nem létezik sem írott, sem íratlan alapelv, mint ahogyan a szex és a szerelem sem működik előre megírt szabálykönyvek szerint. Igazgyöngyöt találni manapság az aranymosásnál is nehezebb, és aprólékosabb munka, ezért sokan fel is adják idejekorán, megelégednek a hamis imitációkkal. Velük habkönnyű és édes minden már a kezdet kezdetén, aztán rájövünk, hogy egyetlen, lélektelen éjszaka volt bennük, nem több, szemfényvesztő tűzijáték volt csak, és fugazzi, elillanó tündérpor. A gyors, sürgető együttlét után elmúlik a szikra, furcsa kiüresedés jön, és menekülési vágy, mert az élet minden történésének üteme van. Ilyenkor kibillenünk a lelkünk szerint való normális ritmusból, szívünk kalapál, zihálva lélegzünk, nem találjuk a helyünket.
Legyen a nő a karmester. Legyen ő, aki megvárakoztat, aki mozdulataival irányítja a férfi kezét, és hagyja magát kibontani abból a szépséges csomagolásból fokozatosan. Tudod, mivel lehet a mai időkben a férfiszívet leginkább megfogni és megtartani? Nem a szépséggel, nem a bájjal, nem szexszel, és nem a jellem csáberejével. Hanem csakis azzal, hogy egy nő tud-e igazán nő maradni, vagyis tud-e kissé tartózkodó, visszafogott, és méltóságteljes maradni úgy, hogy megőrzi játékos, nőies báját, és érzéki kisugárzását.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez