Az irigység a lélek önmérgezése
A címben szereplő mondat a német filozófus, Max Scheler szavait idézte, mellyel kiválóan össze tudjuk foglalni azokat a lélekromboló érzéseket, amiket az irigység képes kiváltani az emberekből. De még mielőtt önelégülten bólogatni kezdenénk, hogy belőlünk aztán semmi ilyesféle kórság nem jöhet elő, jó ha tudjuk, hogy ez a gonosz kis "lény" kisebb-nagyobb mértékben mindannyiunkat megkísért élete során néhányszor. Ám, ha képessé válunk arra, hogy szolgálatunkba állítsuk őt holmi önmérgezés helyett, akár hajtóerőt is kovácsolhatunk belőle. S utóbbira olyan nagy szükség lenne idehaza, mint egy falat kenyérre.
Az irigység evolúciósan kódolt érzelem: úgy vagyunk megalkotva, hogy amiben csak tudunk, előnyre törekedjünk, mert mindennemű előny növeli a túlélés és a szaporodás esélyeit - írja az Irigység, kibeszélés, rosszindulat c. könyvének bevezetőjében Dr. Almási Kitti klinikai szakpszichológus, aki szerint számos elakadásunk, szenvedésünk az irigység alapélményére vezethető vissza. Ám, mint olyanról nem igazán szabad beszélni, hiszen többek között ez is olyasvalami, amit illik inkább szégyellni és róla jó mélyen hallgatni. Nos, a doktornő inkább amellett döntött, hogy közelebb lép az ellenséghez és egy rendkívül informatív, közvetlen stílusú, ok -okozati összefüggéseket feltáró könyvet alkotott a témában.
Az irigység kínja
Amikor fellobban bennünk az irigység, akkor ugyanazok az agyterületek aktiválódnak, mint amikor fizikai fájdalmat érzünk. Az irigység tehát valódi kín, mentális fájdalom amit érdemes ugyanolyan tudatosan kezelni, mint minden más, testi vagy lelki szenvedést okozó jelenséget.
Tehát az, hogy az emberi természetünk velejárója az irigység, egyáltalán nem azt jelenti, hogy nincs is semmi dolgunk vele. Hiszen láthatjuk akár a közösségi oldalakon is, hogyan támadják meg a számukra teljesen ismeretlen embereket azok, akik természetesen soha nem vallanák be, de mardosó irigységet éreznek aziránt, akit éppen köpködni kényszerülnek. Illetve nem lenne kötelességük ezt az utat választani, de tudjuk jól, hogy ez a könnyebbik út. Bár nem árt megjegyezni azt is, hogy ha a címben említett mondatból indulunk ki, akkor ez az út az önmérgezés útja és hiába érzünk pillanatnyi kielégülést, hosszútávon magunknak ártunk vele.
És természetesen annak is, akit kéjesen kínozni készülünk épp a dühös kommentárjainkkal. Hiába mondogatják azt sokan, hogy inkább száz irigyünk legyen, mint egy sajnálónk, a valóságban ha valaki eléri ezt a száz irigyet, azt kívánja, bár inkább soha egy se lett volna. Mert az irigység mérgezi azt is, aki műveli és azt is, aki elszenvedi. Bár utóbbi, ha megfelelő önbecsüléssel rendelkezik és megtanulja helyén kezelni ezeket a dolgokat, kevésbé sérül majd, mint az, aki legfőbb életcéljának érzi mások lehúzását.
Dögöljön meg a szomszéd tehene is
Van, ahol az irigységet az emberek motivációs erőként használják, még máshol az irigység rombolóbb formája fordul elő - nem nehéz kitalálni, mi hová tartozunk. Nálunk a sikeresnek ítélt ember a gyűlölet céltáblájává válik, míg máshol inkább azon igyekeznek az emberek, hogy az általuk sikeresnek titulált személy nyomdokába léphessenek, mondván, ha neki sikerült, nekik miért ne menne?
Kis hazánkban inkább - A húzzunk vissza mindenkit a saját szintünkre - Az a Júlia minek repked már a fejünk felett? - viselkedés dívik - sajnos. ( Még régebben írtam egy cikket Palvin Barbi "kövérségéről" és megemlítettem, hogy egyeseknek talán savanyú a szőlő, azért neveznek daginak egy gyönyörű lányt. Az írásművem megjelenése után szinte rögtön kaptam egy 1 oldalas! e-mailt egy kedves hölgytől, aki mindennek elhordott, majd megpróbált alázni és hosszasan magyarázta nekem, milyen hülye vagyok és kikérte magának, mégis hogyan feltételezhetem egyáltalán én, a "dagadt bloggerecske" róla azt, hogy ő irigy.... - azt hiszem, a levelével mindent elmondott önmagáról és az irigységhez fűződő viszonyáról - a szerk. )
Egyébként éppen az ilyen és ehhez hasonló emberek megnyilvánulásaitól félünk egyre többen és fogjuk vissza magunkat az álmaink megvalósításának útján. De még egy egyszerű komment megírását is kétszer meggondolja már az ember, hiszen elképesztő gyűlöletcunami kezd el zúdulni ránk, ha nem a nagy átlag véleményét osztjuk. Félelmetes hova vezethet mindez.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez