A baj csak az, hogy közben pontosan annyira kiégünk, mint a százas villanykörte a spájzban.

És ebből mi következik? Falak. Belső védelmi rendszerem nekem is kiépült. Ma már gondjaim vannak a bizalommal. És azt hiszem ez nem egyedi eset a párkapcsolati kérdésben 2018 tavaszán.

Mert nekem már nem kellenek a kecsegtető szavak. Nem kellenek a hamis ígéretek. A „majd”, a „talán”, a „nem tudom”. Nekem egy erős igen, vagy egy erős nem kell. Amiből végre érteni és érezni fogom, hogy a másik mire vágyik.

Gondolkozom. Az esélyeinkre gondolok. Azokra az esélyekre, amiket nem adtunk meg egymásnak. Arra, hogy végre belássunk egymás maszkjai mögé. Hogy lássuk az embert, a lelket. Az esélyt, amit elbaltáztunk a sok ki nem mondott szóval. Az esélyt, ami segített volna, hogy egésszé legyünk. Az esélyt, ami ahhoz kellett volna, hogy én most ne egyedül forgolódjak az ágyamban, rád várva. És az esélyt arra, hogy te végre ott legyél, ahol talán lenned kellene.

Csak tudjátok mi a baj? Az, hogy én már nem szeretem azt a szót, hogy "talán"...

További írások itt!

Instagram ITT 

• érzések esélyek lélekhangok lelki kiégettség magány szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!