Az erkölcs, mint fogság
Nem attól leszel jó, hogy cselekszel a hited szerint, de mindenki mást elítélsz, aki nem felel meg az elvárásaidnak. Főleg, ha valódi erkölcsösség helyett ál-erények mögé bujkálsz. És hogy mik azok az ál-erények? Mérhetetlen különbség van például az emberszeretet és a fontoskodó közéleti buzgalom, a jóság és a csepegős-szívű jótékonykodás, tolakodó vigasztalás között, és a szerelmi tisztesség sem a mások szennyesében való turkálásban merül ki.
„A bűnből mindig lehet erény, de az ál-erényből bajosan.”
Ha szigorú vagy magadhoz, igazán nehéz megbékélni magaddal egy-két tékozló lépés után. Nehéz felfogni azt, hogy ettől te nem lettél rossz ember. Te ettől még mindig lehetsz tiszta, és erkölcsös. Mert felfogod, hogy a saját mércéd szerint miért nem volt helyes, miért vagy tőle nyugtalan, és levonod a konzekvenciát. Megbocsátasz, a saját érdekedben, és legközelebb, már ennél is több vagy. Fogod a szabályaid, és minden oldalról megkerülöd, egészen addig, amíg végre tényleg megérted, mire valók. Innentől a „hibáid” már nem is akkora hibák, a szabályaid nem is tüskés határok, csak tündöklő részeid, amiktől te mind-mind több vagy. Szabad vagy. Tékozlóan is erkölcsös vagy, mint bármelyik másik ember. Se jobb, se rosszabb, nem is ítélkező, csak egy közülük.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez