Az én virágos kertem
Vannak olyan kapcsolatok, ahol a pénz irányít mindent. Sajnos vagy nem de ezekből van a legtöbb manapság.Szokták mondani, hogy minden léleknek van ára. Érdekes, hogy az ember azt gondolná, hogy ő a kivétel és nem eladható. Pedig ez egy olyan piac, ahol van minden. Pénz, lélek, még több pénz aztán már kevesebb lélek, hirtelen jött boldogság majd a megkopott keserűség.
Ridegség és közöny, mert a pénz nem érez, azt csak mi érezzük, hogy milyen jó ha van. Érdekes, hogy a mai kapcsolatok zöme, erre épül. Normális dolog az, hogy ha lehetne az ember először az arc helyett egy bankszámlával randizna? Voltak olyanok, akik hittek ebben. Talán túl sokan még ma is ennek élnek. Nem hisznek a biztonságban, mert ők mindenből sokat akarnak. Több karton víz van otthon, minden ruha ki van mosva és látszólag elég rendben van az élet. Megvehetünk bármit, jól megy a sorom. Csak az életem veszik el. Minden nap egy kicsit attól, hogy igazából semmit nem csinálok, mert nem kell. Biztos nem is tudnék semmit csinálni, amivel többet kereshetnék , mint ő.
Ezért elfogadom, hogy kitartanak. Megkapom a designer cuccokat és szeretnek. Talán, ha kapok valamit, akkor biztos szeretnek. Mert máshogy nem tudják kimutatni az érzéseiket. Mert én nem vagyok kurva, a kurváknak nem kell érezni. Nem, ők elvégzik a munkát megkapják a vaskos eurókat és boldogan élik a saját életüket. Kicsit irigylem őket ezért, mert én olyan sokat akartam. Többet, mint amit el kell fogadni, hogy kaphatunk. Öntudatomon kívül történt az, ami. Magával ragadott a körítés, hogy milyen jól volt tálalva az, ami egy tátongó űr valójában. Hiányos életek, boldogtalan világban tengnek jobbra, futnak balra. Szaladnak valami elől. Félnek élvezni a valóságot ezért menekülnek a mesterséges maszlag világába. Vicces, hogy az átlagpolgárok zöme arra vágyik, hogy megtehessen mindent vagy csak jobban élhessen, mint jelen pillanatban. Aztán egészen megmagyarázhatatlan módon az ember elesik. És nem ez a legrosszabb, hanem hogy már a végén nem lesz senki ott aki elkaphatná. Mert aki megtehet bármit az igazából egy felszínben él. Soha nem lesz boldog igazán, úgy mint azok a nők sem , akik a testükért kérik a pénz. Persze most trendi, ha mindenhol ott vagy és mindened megvan…de az senkinek nem számít, hogy mi lesz ezután. A mennyiség lett az új minőség és nem számítanak az igazi dolgok.
Egy nő mosolya, hogy tudjatok beszélgetni , legyenek közös dolgok. Érdekeljétek egymást. Menjetek sétálni, igyatok bort a csillagok alatt és ne tegyétek függővé a szerelmet semmitől. Mert az jön és hagyni kell, hogy vigyen el mindent. Mert az úgy jó. Nem lehet minden fontosabb. Örülni az egyszerűnek és érezni, hogy élsz a legmagasztosabb dolog a világon. Csak ebben már nem hisz senki. Mert a pénz mindent elmos, minden jót és rosszat egyaránt. Kiürít és kiégeti azt a borsónyi lelkedet is , ami még a levesből maradt amit anyukád olyan régen adott ebédre.
Lesz-e valaki, aki majd fogja a kezünket ha félünk? A nagy bajokban ki az, akire támaszkodhatunk? Megéri, hogy üres életet élünk a pénz központú rendszer miatt? Ezek a kérdések mindenkinek megfordultak már a fejében. De kapkodunk, veszettül rohanunk az életbe. Korán kezdtünk élni, mert ezt látjuk. És mi marad utána? A tátongó űr.
Azok a dolgok, amiket nem lehet a pénzzel megvenni, azok nem dolgok. Értékek. Emberek vagyunk, nem gépek. Érzünk, lélegzünk és vannak eszközök. Csak ezt elfelejtik sokan, mert azt hiszik a téves út az, ha rendesen él az ember, ezért az emberek vannak használva a pénz helyett.
Egy nagyon nyers ember azt mondta nekem egyszer, szerelemből nem élünk meg. Én meg álltam előtte a gondolataimmal, és akkor tudatosult bennem, hogy nem mindenki vágyik ugyanarra. És ezt nagyon nehéz elfogadni. Persze, önmagában az , hogy elfogadjuk, hogy a másik teljesen más nagyon sok kitartást igényel. Lehet, hogy az én gyermeki gondolataim, de én olyan gazdagnak éreztem magam, amikor szerelmes voltam, mint azok a lányok azzal a sok euróval. Én nem éreztem a hiányát semminek, mégis eltévedtem.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez