Az eltűnt bókok nyomában - Miért nem tudnak bókolni ma a férfiak?
Ha a férfi bókol, akkor az visszautasíthatatlan, és nekünk nőknek újra meg kell tanulnunk fogadni azt. Ha annak stílusa, szókészlete, időzítése megfelel az emberek közötti érintkezés normáinak, akkor miért ne örüljünk neki csak úgy, önmagáért? Ha a bók egyébként rendben van, akkor fogadjuk pozitívan, ne tekintsük a női nem elleni támadásnak, ne diszkrimináljuk ezért a férfiakat, és ne égessük rájuk a szexizmus billogját. A férfiak kezdeményezését, bókjait, elismerő megjegyzéseit éretten, nyugodtan kellene kezelnünk, mert a felnőtt női viselkedés egyik fontos fokmérője, hogy miképpen reagálunk ilyen helyzetekben, hogy képesek vagyunk –e egyszerre határozottan és udvariasan, méltósággal, tartással visszautasítani bárkit, és ez legyen igaz az élet minden területére.
A férfiaknak szükségük van a hódítás ízére, hogy bókokkal, udvarlással hódítsanak, és eljátszhassák a saját, hagyományos szerepeiket, a nőknek pedig arra van szükségük, hogy meghódítva érezhessék magukat.
Ha a férfi bókol, akkor az elutasításokat is tudnia kell kezelni és feldolgozni, úgy, hogy ne veszítse el a méltóságát és az udvariasságát. Ha a férfi bókol, tegye azt úriember módjára. Legyen szexi, de nem szexista. A vonzó kisugárzás ne járjon karöltve tolakodó, leuraló magatartással, amikor a szavak, vagy a testbeszéd nyílt, vagy burkolt szexre utaló, egyértelmű üzeneteivel lerohanja a nőt. A bókolás és a bók fogadása pontosan abból a tényből fakad, hogy nőnek és férfinak születtünk.
A bók szavakkal való simogatás, férfiak, ne hagyjátok elveszni, éljetek vele.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez