Az élet Balin
További élményeimről pedig íme egy random, rövid felsorolás, mindenféle sorrend nélkül, ahogy épp eszembe jutnak ezen a trópusi délutánon, miközben a helyi organik kávézóban szürcsölgetem a “pink párduc” fantázianévre hallgató, sárkánygyümölcsből, banánból és citromléből kotyvasztott turmixomat, és tombol a monszun eső:
– Hihetetlen minőségű, friss kávé, tea és gyümölcsök mindenhol
– Az őrült “monkey forest” Ubudban, ahol kicsi majmócák százai rohangálnak szabadon, és kőkeményen ellopkodják a látogatók telefonjait, kalapját, napszemüvegét, mindent amit érnek
– Az alkudozás a taxisokkal, piaci árusokkal, mindenkivel aki él és mozog
– Az a jellegzetes trópusi illat, amit azonnal megéreztem, amint leszálltam a jakartai repülőtéren, és egy perc alatt felidézte bennem a tavalyi ázsiai utam emlékét
A kutyák, kakasok, a dús növényzet, a tenger sós levegője, a fülledt, párás idő, ezekre is mind-mind emlékezni szeretnék. Bali valami hihetetlen hely, picike sziget létére annyira sokszínű és változatos. Ezek még csak az első élményeim, ma kezdtem csak dolgozni az oviban, ami az egész utam legfőbb oka és célja, és amiről nemsokára külön bejegyzésben fogok beszámolni.
Továbbra is szívom magamba az élményeket, még mindig nagyon új minden, újra és újra rácsodálkozom az ételekre, az emberekre, minden kicsi furcsaságra. De a rengeteg félkavaróan új élmény és rácsodálkozás, a hegymászás közben kimerülve hisztizés és minden egyéb ellenére jelen pillanatban a legmeghatározóbb érzésem valahogy mégis a hihetetlen nyugalom.
Az a fajta “minden rendben” érzés, amit már az elmúlt utak tapasztalatának is köszönhetek, hogy mikor megérkezem a 40 fokos fülledtségbe és a fejem felett átszalad 3 gekkó, akkor nem azt gondolom, hogy “úristen hova keveredtem, micsoda lepra, rohanni akarok haza a tiszta kis szobámba” (mikor először megérkeztem Amerikába, pontosan emlékszem, hogy ilyesmiket gondoltam, mikor minden olyan furcsának és idegennek tűnt), hanem tudom, hogy a gekkó megeszi a szúnyogokat meg mindenféle rovarokat, és ezért nem fogok másnap csípésekkel borítva ébredni, és így minden rendben lesz és hálás vagyok a kis gekkóhaverokért és minden furcsa és idegen dologért. Az élet nagy körforgása, meg hakuna matata, meg minden amit az okosabbak már 20 éve megtanultak az Oroszlánkirályból. Tiszta élvezeeeeeet a bölcseleeeeeeet!!!!!!!!!!
Fanni blogját ITT tudod követni. Valamint az instagramon ITT!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez