Anya és Apa eldöntötte
„Anya és Apa eldöntötte, hogy nem folytatják tovább együtt, hogy külön költöznek, hogy válás is lesz. Nem teljesen értem, miért nem voltak erősebbek, miért nem próbálkoztak jobban. Nem veszik észre, hogy milyen hatással van ez ránk nézve, gyerekekre?”
Igen ám, csak hogy amikor Anya és Apa eldöntötte, akkor nem voltak szülő szerepben. Férfi és Nő ült egymással szemben, akik látták nagyon jól egymás szemében a sértettséget, a kihunyt szerelmet. Pedig hányszor próbáltak szülőként dönteni, és a gyerekek érdekében együtt maradni. Csak még egy kicsit tovább bírni, amíg elég idősek lesznek, hogy megértsék és feldolgozzák a történetet. Igaz, addig a kettőnk közötti zsörtölődés kibírhatatlan lesz, de majd valahogy a szülői kötelesség előhívja belőlünk a túlélési ösztönöket, és mélyen elnyomhatjuk a férfi-női szerepeket.
Elteltek az évek, valamit tényleg tenni kellett, mert nem szólhat csupán boldogtalanságról az élet. A gyerekek felnőttek, most már azt hiszem, jogosan dönthetünk saját fejjel, szülői aggodalmakat félretéve. Meg fogják érteni, hiszen felnőttek, tudják mostanra, hogy a szülők sem szuperhősök, hogy a házasság sem sokkal különb egy átlagos párkapcsolatnál. Előfordul, hogy valami tönkre megy, és hiába próbálkoznak, elképzelhetetlen a rend helyreállítása. Igen, megértik majd, és azt szeretnék, hogy Anya és Apa boldog legyen, akkor is, ha nem fogják meg egymás kezét többet. Ha Nőként, és Férfiként döntenek.
„Anya hogyan tehetted ezt? Annyira haragszom rád! Nem bírtad volna egy kicsit tovább? Megszegted az ígéreted, hogy örökre együtt lesztek. Más is szemet hunyt felette, már más is megtette. Előfordul az ilyen, de ez nem azt jelenti, hogy véget kell érnie. Úgy érzem, hogy ezt sosem leszek képes megbocsátani neked. Hiába nőttem fel, megérdemeltem volna, hogy együtt legyetek, hogy ne bombázzátok szét a családomat. Csalódtam benned!”
A bennem lévő Anyának fájtak ezek a mondatok, hiszen tényleg kudarcot vallottam. Nem bírtam tovább tűrni a hűtlenséget, hogy úgy éreztem, nevetség tárgyává tesznek. Hogy többé nem vagyok más, csak a gyerekek anyja, de megszűntem nőként létezni, hiszen megcsalták a bizalmam, ráadásul most még le is kicsinyelik a fájdalmam. Hogyan nevelhettem ilyen önző gyerekeket? Akik felnőtt létükre még mindig csak Anyának látnak, akiket csak az érdekel, hogy többé már nem lehet normális a családjuk. Erre vártam évekig, hogy soha ne értsenek meg?
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez