Amit a másik tesz, az róla szól, amit benned kivált, az rólad
Amikor ennyire semlegesen van bennünk jelen egy állapot, az azt jelenti, hogy már nem indít be nyomógombot, már nem vagyunk sérültek. Örüljünk, mert már nem fáj, már nincsenek bennünk félelmek. És ez persze nem azt jelenti, hogy érzéketlenekké válunk, dehogy! Sokkal inkább azt, hogy életünk legnagyobb részében képesek vagyunk elfogadásban, megengedésben lenni azzal, ami történik, ellenállás nélkül, választásainkkal teremtve az életünket, szeretve és tisztelve Önmagunkat és másokat, elvárások és ítéletek nélkül, szabadon, teljességben.
Tetteink legnagyobb része ösztönös, a tudattalanunk által meghatározott, és csak elenyésző része tudatos. A tudatosság és a fejlődés arról szól, hogy a tudattalanban lévő önkorlátozó hiedelmek és blokkok feloldódásával egyidőben egyre több minden válik bennünk is tudatossá. Amikor már nem vagyok kiszolgáltatva a bennem lévő, legtöbbször elfojtott félelemnek, fájdalomnak, bűntudatnak, szégyennek, elvárásnak, ítéletnek. A fejlődés az ezektől való megszabadulásról szól.
Tükör vagy másoknak és a világnak, mások pedig tükrök neked és sokszor a világ is tükör neked. Hogy a világodat milyenné alakítod, az pedig csak tőled függ. Tehát amikor azon kezdenél el agyalni, hogy mit, hogyan és miért tett a másik – fordíts egyet az egészen és kérdezd meg magadtól: mi dolgom van nekem ezzel, és mire szeretne mindez rávilágítani bennem? Az Élet szépsége pedig az, hogy ahogy ezt megteszed, legtöbbször mindkét kérdésedre szinte azonnal választ kapsz.
Szerző: Dr. Hörömpő Andrea
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez