Amióta hálásan fekszem le
Nem volt nehéz elkezdeni, beépíteni a mindennapjaimba, és rendszeresen, mint szokás, hálát adni. Annyit elmondhatok, hogy amióta hálásan fekszem, teljesen megváltozott az életem.
Mielőtt álomba merülnék, veszek egy kis erőt magamon, és végig gondolom a napot. Hálásnak lenni végtelen számú dolog miatt lehet. Kezdve a legapróbb mozzanatokkal, például, hogy biztonságban hazaértem. Hogy végre volt időm olvasni, vagy, hogy tök jót beszélgettem kávézás közben. Végre sikerült befejezni, amit már régóta szeretnék, elmentem futni és a szerelmem szemébe néztem. Ezenkívül elő is léptettek, megkérték a kezem, és ha végig gondolom, csodás az életem. Hálás vagyok, tényleg hálás vagyok.
Kivétel nélkül, minden egyes napban van valami, amit megköszönhetek. Vannak olyan napok, amikor csak pár dolgot tudok felsorolni, és van olyan is, amikor végeláthatatlan a lista. Néha óriásiak a tételek, néha meg aprók. Mégis minden nap van valami. Már el sem tudok aludni enélkül. Folyton azt érzem, hogy elégedettebb vagyok, hogy csomó dolog jó az életemben. Elmosolyodok a szép dolgokon, és azt érzem, hogy van még, amiért érdemes. A jóra irányítottam a tekintetem, arra van a fókuszom. Ezzel pedig még több dolgot vonzottam az életembe, amiért hálás lehetek. Így végig gondolva, szinte semmiből nem tartott belevágni ebbe, nem került nekem semmibe, és egyre csak gazdagabb vagyok tőle.
Nem csak alvás előtt jut ez eszembe, de napközben is. Amikor utazom és átjár a zene, messze nézhetek, és az egész egyszerűen túl gyönyörű. Bármi jó történik velem, már szinte hallom, ahogy köszönetet mondok, csak úgy szimplán, bele az éterbe. Nem volt egyáltalán tudatos vagy megtervezett. Egyik napról a másikra arra lettem figyelmes, hogy átjár, hogy egy pillanatra igenis lecsukom a szemem, és annyit mondok, köszönöm! Az, hogy pozitívabb lettem, nem volt kínkeserves szenvedés. Nem kellett elnyomnom a könnyeim, és rászólnom magamra, hogy nem lehetek szomorú, panaszkodni meg végképp ne panaszkodjak. Pozitívnak lenni amúgy sem erről szól.
Egy idő után meg tudtam köszönni az összes rosszat is az életemben. Mert eltelt idő, megváltoztam, és már látok dolgokat. Látom a miérteket, hogy melyik szál hova futott. És ezeket végig is gondolom. Hálás vagyok, mert nem sikerült, mert nem jött össze, mert nem én voltam az az egy. Így ha valamit nem is értek, nem vagyok képes látni, van valamiféle bizalmam. Van bizalmam a jövő felé, mert itt, a jelenben is hálás tudok lenni. Ha ennyi jó dolgot tudok találni az életemben, akkor a jövőben is minden bizonnyal találni fogok.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez