Amikor végre megtörténik a „találkozás”
Büszkén hallgatja a szülő a gyermekét, mert csodával határos számára, hogy a csöppségből az életében egy kiforrott személyiség lett, egy érett felnőtt vált belőle. És fordítva: csillogó szemekkel figyel a gyermek, ahogy mondatról mondatra jobban megismerheti a szüleit. Ahogy rájön, hogy ők is csak egyszerű emberek – ettől pedig nem kevesebbek lesznek a számára, hanem sokkal, de sokkal többek. Ahogy a barát újra magához öleli a barátot: nincsenek is rá szavak. Lenyűgözve hallgat a fiatal férfi, ahogy a párja csak mesél és mesél, és végre rálátást nyer a szeretett nő addigi életére – megérti, mitől az, aki – és ettől még jobban szereti. Régi szeretők találkozása okán újra lángol a tűz, a szerelem. De nem azért, mert minden pont ugyanolyan, mint régen, hanem azért, mert az égvilágon semmi sem ugyanolyan többé - rengeteg minden megváltozott mindkettőjükben.
Amikor végre megtörténik a „találkozás”, nem a fizikai, hanem a szellemi és lelki, akkor hirtelen nem is tudod megfogalmazni, hogy pontosan mit érzel. Megérkeztél? De mennyire, hogy megérkeztél. Mit gondolsz, megérte az a sok munka, egyedüllét, nehéz időszak, ami mind-mind idevezetett? Gyanítom, hogy igen.
Éreztél már olyat, hogy valakit szájon csókolnál csupán boldogságból? Olyan színtű felfokozott érzelmet, repülést és szárnyalást, tapasztaltál már? Sok mindent kívánhat az ember, sok jót és élvezeteset. De én most csak egy dolgot szeretnék kívánni neked: Tapasztald meg ezt a fajta találkozást, juss el odáig az életedben. És mikor elérkezik hozzád, meglátod, szájon csókol boldogságból!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez