Amikor látszatra minden rendben
Amikor a gondok feltornyosulnak, amikor a lelkünk megbántódva, fájdalmába fordulva piheg, gyakran magunkba tartjuk a kínzó történéseket, és nem osztjuk meg senkivel. Néha azért, mert nem akarunk terhelni vele másokat, hiszen úgy véljük, hogy mindenkinek ott van a maga baja. Néha meg azért, mert nem akarunk, nem tudunk még beszélni róla.
A minket ért sérelmeket, a szívünkben burjánzó fájdalmakat jobb kimondani, beszélni róluk. A gondolataink hangosan kimondva, gyakran egészen új értelmet kapnak. A visszajelzések sokszor olyan távlatokat nyitnak meg, amelyek a saját kis világunkba zárva nem születhettek volna meg.
Kiönteni a szívünket egy olyan személynek, akiről tudjuk, hogy mindenben mellettünk áll, sokat segít a gyógyulásban, a teher enyhítésében. A probléma elkezd bennünk tisztázódni, amint nekiindulunk kimondott szavakká formálni a gondolatainkat.
Gyakran tapasztalom, hogy vannak különösen nehéz sorsok. Hallgatva a sok bánatot betegségről, anyagi gondokról, és más lelket sanyargató gyötrelmekről, néha elgondolkozom, milyen jó lenne mindenhatónak lenni, hogy segíthessek azokon, akik jobb sorsra lennének érdemesek. De mindenható sajnos nem vagyok, de meghallgatni a barátok, ismerősök fájdalmait, mindig itt vagyok. Olykor kissé elgyötörve, megfáradva, de mindig készen állok, egy bizalmas beszélgetésre, mert tudom, hogy óriási segítséget jelent, ha kiadhatjuk magunkból a szélsőséges érzéseink okozta szikrákat csiholó gondokat.
Az élet éppen elég nehéz anélkül is, hogy némán, beburkolózva a világot kizáró lepelbe bújjunk. Kell, hogy legyen mindenki életében egy olyan kedves személy, akire számíthat mindig, mindenben.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez