„ Bizonyos szint felett nem süllyedünk bizonyos szint alá”.

Ez az egyik kedvenc mondatom, ami számomra sokszor segít a józan eszem előtérbe helyezésében, olyankor, amikor egy abszurd mód intelligenciaszegény emberrel találom szemben magam. Igyekszem mantrázni ezt magamban, miközben a lehető legkedvesebb és legmegértőbb énemet elővéve próbálok szót érteni az illetővel. Ám, ha valakin egyértelműen látom, hogy igazából csak a feszültség és a konfliktus az, amivel táplálkozik, és nem megoldani akar egy nézeteltérést, egy ponton fel kell ismernem, hogy épp egy halat próbálok meg járni tanítani. A legtöbb esetben még ilyenkor is működik a varázsmondatom, ám mindig akad egy- két elvetemült, aki szeret akkor is játszani az ember idegrendszerével, ha láthatóan nem vagyok vevő a játékra. A lelki nyugalom legnagyobb szintjén fordítok hátat, és sétálok el, ha a játszma legkisebb jelét is érzékelem, mert ha valamit, ezt már nagyon megtanultam, hogy nincs helye az emberi kapcsolatokban. Tisztelem magam, és mindenek ellenére a másik felet is annyira, hogy megspórolok neki egy játszmát.

De mi a helyzet, ha ez sem segít? Ha valaki újra, és újra bele akar húzni a saját, beteges „problémamegoldó” mókuskerekébe?

Bizony, ekkor jön el az a pont, amikor sem intelligencia, sem türelem, sem a megértés nem számít, és egyszerűen csak egy dolgot tehetsz:

A saját lelki békéd érdekében közlöd vele: MENJ TE A FRANCBA!

És soha, de soha többé nem adsz neki teret arra, hogy a játszma bármilyen, legkisebb formáját is becsempéssze az életedbe. Tudom, kell néhány fejfájás, mire felismered, hogy milyen ember is van veled szembe, de amint felismered, a lehető legjobb amit tehetsz, hogy rövidre zárod.

Miért?

Mert: Soha,de soha ne vitatkozz idiótákkal. Lesüllyedsz az ő szintjükre, és legyőznek a rutinjukkal.

• betelik a pohár elég életszemlélet

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!