Amíg fáj, addig van dolgod velem
Ne hagyj elnémulni, emeld fel az arcom és beszéltess. Nem kell instrukció, nem kell tudományos, okoskodó párkapcsolati folyamatábra, egyoldalú, választ sem váró szónoklat, férfi felsőbbrendűséget hangsúlyozó kioktatás. Érzelemkitörés kell, és keményen, őszintén egymáshoz vágott szavak kőzuhataga kell, ne védd magad, ki kell állnod. Ne hagyd, hogy elfogyjon a szó, a könny, és a hang, mert a némaság nem egyenlő a harmóniával.
Ha már nem fáj, akkor bezártam a szívem. Akkor a szavaidat sem értem, nem leszek több mint egy melletted vegetáló, mindennapi rutinját gépiesen elvégző test. Egy test, ami melletted lélegzik, aki néha semmiségekről kommunikál, de már nem látsz a lelkem mélyére, nem is akarod már erőszakkal lerántani az álarcomat. Elvesztettél, anélkül, hogy elbúcsúztam volna, a testemet mégis otthagytam melletted, mert ahhoz is gyáva vagyok, hogy elhordjam onnan. Nincs elég bátorságom dobozba csomagolni a múltat és az emlékeket, nincs bátorságom elmenni, de nem engedem, hogy hozzámérj, felmelegíts, életet lehelj belém. Ennek így semmi értelme.
Amíg fáj, addig dolgunk van egymással. Még ott vagyok, átadom magam, minden sejtemmel benne lélegzem a kapcsolatunkban, mert még fontos, mert változtatni akarok, mert meg akarom javítani.
Elengedni azt jelenti, hogy tisztességesen istenhozzádot mondtunk, és végre nyugodtan távolról nézlek időnként, anélkül, hogy benne lélegeznék az életedben. Annyit jelent, hogy nem ragaszkodom többé. Önként és megélt fájdalom nélkül teszem le az életszakaszt, ami ajándékként jutott nekünk. Elengedni fájdalommal jár. Kínkeserves vajúdással, lázban fetrengéssel. Meg kell szülni a múltunk elvetélt, torzszülöttjét, meg kell szabadulni tőle.
Olyan, mint a tisztitótűz, aminek a legvégén végre megtisztulva, megmosakodva nyithatok ki új ajtókat.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez