Akkor is szeretlek, amikor nehéz!
Szeretlek! Minden nap, minden percben. Akkor is, amikor az őrületbe kergetsz. Akkor is, amikor a gyerekek a fejünkön ugrálnak, pedig mi hulla fáradtak vagyunk. Akkor is, ha nem jut elég időnk egymásra, és akkor is, amikor lehalkítod a kedvenc számomat az autóban pedig én épp benne voltam a legnagyobb szóló fellépésemben.
De tudod, mikor szeretlek a legjobban? Amikor a mindennapi problémák nagyobbak lesznek, mint mi magunk. Amikor a fáradtság akkora szintre nő bennünk, hogy türelmetlenek leszünk egymással. Sőt még akkor is, amikor egymáson vezetjük le a felgyülemlett feszültséget.
És tudod miért? Mert ezekben a tökéletlen pillanatokban pontosan érzem, mennyire szorosan fogod a kezem. Mert ezek a tökéletlen pillanatok azok, amelyek miatt tudom, ez IGAZI.
Egy bizonyos kor után, a mögöttem álló évek tapasztalata alapján azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, ha leírom: A mesék, amiken felnőttünk, és amelyekben mindig minden „szipi – szuper”: egy NAGY kamu! Aki élt már tartósan párkapcsolatban, az biztos, hogy tudja: ez bizony kőkemény munka, energia befektetés, és kompromisszum. És igen, még a legboldogabb kapcsolatokban is vannak olyan napok, amikor a benne élő két fél a háta közepére sem kívánja egymást.
A kapcsolatok első időszakát általában az elvakult rajongás jellemzi. Beleszeretünk a másik legjobb oldalába, és az érzelmeink rózsaszín ködje teljesen eltakarja azokat a negatívumokat, amelyek egyébként mindvégig ott vannak a társunkban. Később, amikor a kapcsolat belelép a következő fázisba, ahol mindkét fél maximálisan elköteleződik egymás felé, ott már magasabb szinteken kell tudni egyeztetni az elveinket, a szokásainkat, a különbözőségünket.
És itt ér véget a „ szipi – szupi” rész. Ekkor csöppenünk bele a tökéletlen valóságba.
A valóságba, amiben bizony akadnak nehéz napok. A valóságba, ahol már megismertük a másiknak azt az oldalát is, ami mondjuk ki: okoz néha némi fejtörést. A valóságba, ahol már hajlamosak vagyunk egymás jó tulajdonságait magától értetődőnek venni, ellenben a rossz szokások-jellemvonások azonnal szemet szúrnak. A valóság, amiben már nem csak a boldog pillanatokban vagyunk egymás mellett, hanem igenis megkell tanulni kezelni egymás legnehezebb – legrosszabb napjait is. Együtt kell élnünk a másik legborzasztóbb énjével is. Mert bizony, van neki. Ahogy nekünk is.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez