Amikor megszeretünk valakit, nagyon nehéz olykor szembenéznünk azzal a ténnyel, hogy a másik akkor is bánt minket, ha nem szolgáltunk rá. Néha pont az az ember csapja izomból földhöz a szívünket, aki a legfontosabb számunkra. Ilyenkor elhagyatva és fájdalommal a lelkünkben tekintünk a másik felé...Mi történt közöttünk?

Kifacsart lelkünk keresi a válaszokat arra, hogy mit rontottunk el? A buddhizmus tanítása szerint :

Ha valaki rosszul bánik veled, emlékezz: Vele van valami baj, nem Veled. Egészséges emberek nem pusztítják el egymást."

Vajon miről is szól ez valójában?

Vannak emberek, akik soha nem fogják elismerni, hogy hibáztak. És vannak emberek, akik nem mérik fel, hogy mekkora károkat okoznak egy mondattal, amivel egy nyitott szívet a sárba tiporva továbblépnek. 

Ha visszatekintünk a tanításra, rádöbbenünk, hogy milyen igaz. Milyen igaz az, hogy az a valaki, aki rendben van odabent, az nem akar károkat okozni. Nem pusztít, nem támad és legfőképpen nem hagy benne téged egy méltatlan helyzetben, ahol te csak állsz és nem érted, hogy keveredtetek ide. Próbálod magadban keresni a hibát, hogy talán te indítottad el ezt a folyamatot. De nézzünk mögé. Hányan vagyunk, akik önmagunkat vádoljuk azért, mert az, akit szerettünk belénk rúgott? 

Amikor szeretsz, és odaadó vagy, törődsz a másikkal. Felé fordítod az arcod, a szíved és vállalod ugyan a kockázatot, de ez nem jelenti azt, hogy a másiknak joga van téged eltiporni. Különösképpen akkor nem, ha valóban igazságtalanul teszi azt. Mert miről is szól ez az egész? 

Aki rosszul bánik veled minden ok nélkül, az nem arról szól, hogy te voltál a hunyó. Szívből cselekedtél? Ez esetben ritka az, hogy rosszat tettél volna. Ennek ellenére mégis téged bánt, téged vádol. A válasz benne keresendő. Ő az, aki hordozza még a régmúlt sebeit. Ő az, aki nem tudott más eszközhöz nyúlni, csak a kivetítéshez. Rád ontotta mindazt, ami legbelül még feldolgozásra vár. És bár erről ő sem tehet, mégis igaz az, hogy neki kell ezzel szembenéznie, azelőtt, hogy valaki olyat zúzna szét, aki valójában csak szerette, szeretni akarta, ha engedte volna...

Egy ember, aki rendben van odabent nem akar leharcolni egy másikat. Kész arra, hogy bárhogyan is, de korrekten és szeretetben fejezze ki feléd a gondolatait, érzéseit. És itt bejön a másik igazság: Egy boldog ember nem bánt. Még ha nem is a szó szerint vett boldogságról beszélünk, akkor is igaz, hogy egymást csak azok tudják bántani, akik érzelmi érettsége még csiszolásra vár. Akik hordozzák a múltat és nem feldolgozzák. Akik beseprik a fájdalmukat az elrejtett hetedik szobába, és nem kitárják, megbocsátják és feldolgozzák. 

Ettől persze nem lesz könnyebb a lelkünk, ha az, akit szeretünk ellenünk áll, mégis a lecke és a tanítás benne van ezekben a történetekben, ahogyan az is, hogy csak akkor sok bennünk a hiba, ha a másikban kevés a szeretet....

További írásaimat a Facebook oldalamon olvashatod. 

• érzések lélekhangok

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!