Adós párkapcsolatban megöljük a szerelmünket
Aki sokat kapott, adósként már nem tudja magát egyenrangú félként, társként megélni a kapcsolatban – ugyanis többek között erre lenne szükség ahhoz, hogy egészségesen működhessen két különálló ember között egy kapcsolat. Hogy a kettejük között lévő finom, mégis rettenetesen érzékeny mérleg, ha csak időről időre is, de mindig helyre billenjen, egyensúlyban legyen.
Legyen szó színtiszta szeretetről és törődésről, vagy bármi másról. Szívességet teszünk, beteget ápolunk, eltartunk, megtartunk – annyi mindent teszünk - de mindezt egyenlően tesszük. Ha tettél értem valamit, akkor én azt a közel jövőben visszaadom neked, és így igaz ez visszafele. Törekszünk arra, hogy egy szintbe hozzuk a kapcsolatunkat, hogy jó érzéssel, egészséges úton valósulhasson meg a kötődés, a szeretet, a társas szerelem. De ha valamiért egyenlőtlen a viszonyunk, az odaadásunk és a ráfordításunk, akkor sehogy sem lesz jó az egyenleg – feszültség keletkezik a rendszerben.
Photo by South_agency / GettyImages
Többet adni, fölénnyel az arcunkon a másik fölé magasodni valahogyan annyival egyszerűbb, egészen kézenfekvő, ismerjük be – ha azonosulni kell, könnyen megértjük ezt az oldalt, emellett tesszük le a voksunkat. Hiszen ha valaki mindent megtesz a másikért, látszólag csupa odaadás és adakozás, akkor fel sem merül bennünk a kérdés, hogy ez bárkinek is rossz lehet. Ennek ellenére azért elgondolkodunk, hogy miért nem működik, mi lehet a gond: ennyi mindenért cserébe, miért nem áramlik vissza legalább ugyanannyi? Miért nem működik az adok-kapok, miért egyoldalú a dolog?
Annyira megértő vagyok, még csak nem is kérem számon. Elfogadtam, hogy kevesebbet kapok, mint adok, sőt, még azt is tudom mondani, hogy én ezzel elégedett vagyok. Hiszen amíg én adok többet, addig védett a helyem, nem lehet ellenem érv, mellettem szól minden. Ha valamikor számonkérésre kerül a sor, én nyugodt lehetek, mert rám nem fog mutatni senki, ugyanis én jól elvégeztem a feladatom. Ennek ellenére nem értem, hogy miért nincs maradása a másiknak mellettem, hiszen én őérte mindent megtettem. Talán kevesebbé tettem?
Végig gondoltuk már, mennyire nehéz adósnak lenni? Főleg a szerelemben: milyen az, amikor a szerettünk hitelt nyújt nekünk, és akárhogyan is próbálkozunk, nem sikerül azt visszafizetnünk. Bármilyen legyen az a hitel – pénzbeli, odaadás béli, szívesség béli. Tudni, hogy nem feleltünk meg, hogy valamilyen okból kifolyólag a hátunk mögött tudunk egy olyan időszakot, amikor nem tudtunk egyenrangú társak lenni – és ez már odáig fajult, hogy szinte kiegyenlíthetetlen a kapcsolat számlája.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez