Adni és kapni, avagy a nagylelkűség tényleg megéri
Bizony fontos, hogy hálásak legyünk az életben, ez egy kulcselem, egy olyan ajándék, amit nem felejthetünk el. Ugyanakkor az is rendkívüli érzés, amikor egy cselekedetünknek köszönhetően érzi úgy egy személy, hogy hálás nekünk.
Mi lehet az, ami a nagylelkűséget olyan létfontosságúvá teszi a boldog és egészséges élet kialakításának kapcsán? Először is fontos megjegyezni, hogy a nagylelkűségnek az a formája, amely a legtöbb “hasznot” hozza számunkra, nem dollárban vagy fizikai nyereségben mérhető. Ami számít, az az érzékenység, az empatikus, humánus hozzáállás, amit egy másik embernek nyújtunk. Minél közvetlenebb módon látjuk, hogy személyes erőfeszítéseink hatással vannak valaki másra, annál többet nyerünk az adakozás élményéből.
A második konkrét előny, amelyből profitálhatunk, az az, hogy ennek a jellemvonásnak köszönhetően áthelyezhetjük a fókuszt saját magunkról valami egészen másra. Valamire, ami értékes és különleges. Természetesen, az egészséges önismeret és önbizalom kettősségének fontossága elengedhetetlen, de gyakran előfordulhat, hogy a saját egónk egy negatív szemüvegen keresztül láttatja velünk a világot. A saját magunkkal kapcsolatos, hiú gondolatainkat sokszor kritika, stressz, kétség, bizonytalanság és megszállottság árnyalja, amelyek közül egyik sem tesz jót az önbizalmunknak és a sikerességünknek.
Az énközpontúság persze nem keverendő össze tévesen az emberi balgasággal, vagy az egoizmussal. Az énközpontúság azonban átváltozhat egy toxikus jelenséggé, ami azt jelentheti, hogy túl sok időt töltünk a fejünkben lévő kritikus belső hangra hallgatva, amely minden lépésünket kritizálja, és azt taglalja, hogyan vallottunk kudarcot életünk egyik területén például. A nagylelkűség eltereli a figyelmünket ennek a belső hangnak a maró sértéseiről.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez