A szerelemre soha nincs megfelelő idő
A realitás számomra abban van, hogy ha akarom a másikat, akkor nem számítanak a körülmények, nincs legyőzhetetlen akadály, és legfőképp nincs olyan, hogy „rossz időben”. A realitás az, hogy ha omlik a színpad és minden összedőlni látszik, akkor is az egyetlen kéz, amelyet fogni akarok az övé lesz. Az emberé, akit szeretek.
Pillanatok, amiket észre kell vennünk és élni bennük, mert ha folyton csak azt várjuk, hogy majd idővel eljön a megfelelő alkalom, akkor egy hosszú és boldogtalan élet marad nekünk."
De ha csak a megfelelő időt és alkalmat tekintjük, akkor is szent meggyőződésem, hogy soha nincs olyan, hogy kifejezetten megfelelő idő és alkalom. Fordulópontok és lehetőségek vannak az életben. Pillanatok, amiket észre kell vennünk és élni bennük, mert ha folyton csak azt várjuk, hogy majd idővel eljön a megfelelő alkalom, akkor egy hosszú és boldogtalan élet marad nekünk. Miféle tökéletesség hajkurászásról szólna ez? Miféle félelmekkel átszőtt érzéshalmaz vezet minket oda, hogy folyamatosan csak falakat húzunk magunk köré? Az még hagyján, hogy ezzel kizárunk mindent és mindenkit, ami jó lehetne, de magunknak ártunk vele a legtöbbet. Bebörtönözzük magunkat oda, ahol nem látjuk meg a jeleket, azokat a jeleket, amik a felénk irányuló szeretetre mutatnak rá.
Amikor fáradt a szívünk nagyon nehéz helyesen dönteni, de jó ha tudjuk, hogy nem kell ám rögtön kitárni az ajtót. Elég, ha csak egy kis rést hagyunk, ami éppen elegendő ahhoz, hogy elinduljon a folyamat, mert még ha nem is hiszünk benne- vagy magunkban-, akkor sem lehet egy életet leélni csukott szemmel és bezárt szívvel.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez