A szerelem, amiért megéri
Nem kell azonban fej fej mellett haladnunk, szabadon követjük egymást. Egyikünk érzékeli, hogy a másik lemarad, tudja, hogy mikor haladna kicsit egyedül az úton. Mikor van szüksége arra, hogy egyedüllétébe burkolódzva új élmények érjék, melyek megújítják, frissítik, időt hagynak. Szükség van ilyen időszakokra is, ám közben mindvégig látják, és mindannyiszor bevárják egymást. Megértettük, hogy felesleges kifelé azt vetíteni, hogy velünk mindig minden rendben. Kapcsolatunkban számos természetes krízisfolyamat játszódik le, mert ez az élet normális rendje. De ha ezeket nem sikerül jól kezelni, az könnyen, tégláról téglára érzelmi falakat építhet haragból, neheztelésből titkokból, meg nem értettségből, az érzelmi biztonság hiányából. Jobb ezért minél gyorsabban beszélni, kimondani, ami fáj. Nem csenddel, elvonulással, vagy érzelmi befordulással reagálni, hanem értelmes, emberi beszéddel, melyet a szeretet döntése vezérel.
Megértjük, hogy soha senki másért nem tennénk meg ennyi mindent, nem raknánk bele ennyi energiát, nem viselnénk el ennyi jellemformáló, tükröt tartó konfliktust, hullámvölgyet, mélységet, hogy együtt jobbá váljunk.
A tökéletesség illúzióját kár kergetni, hiszen tökéletes párkapcsolat nincs, csak ami hiteles és életszerű, valamint elég komfortos ahhoz, hogy boldognak, értékesnek, és szerethetőnek érezzük magunkat benne. A fejlődésünk része a felismerés és az ebből fakadó megnyugvás, hogy be merjük ismerni, hogy vannak nehézségeink. De egyúttal ki is tudjuk mondani: vannak nagyon nehéz időszakaink, és ez teljesen rendben van így, mert ez a szeretetkapcsolatok normális rendje. És mindig van belőle kiút, mert ez az a szerelem, amiért megéri.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez