A szakítás

Sokszor azonban rossz úton indulunk, hellyel-közzel akár olcsóvá is válunk. Érzelmi kurvulás, mit számít az nekünk, legalább még egy kicsit érezzük, hogy élünk. Aztán jön a kijózanító rádöbbenés, ez nem segít, ettől nem lett jobb.

Egy szakítás után a legnehezebb visszatalálnunk önmagunkhoz. Elhinni, hogy értékesek vagyunk, hogy szerethetőek, izgalmasak, kívánatosak lehetünk még egy hozzánk méltó társ számára. Mert mi maradt nekünk? Mit érzünk?

Néhány emlékkép a boldog időkről. Néhány el nem mosott borospohár, és együtt megnézett vasárnapi film. Könnyes szemmel nézzük végig újra és újra ezeket a diákat, pedig az elengedés művészetét olyan sokáig gyakoroltuk már. Most mégis kevésnek bizonyul mindez. Megtanulni, hogy jelenleg véget ért a „mi” és lett belőle „én”.

De az idő nem áll meg, és szépen, lassan elfogadjuk a dolgok tempóját. Megértjük majd, hogy minden elhajlás, okkal történik. Újra megbarátkozunk magunkkal, és talán nem is olyan soká végre újra szeretni fogjuk az életet. Mert erről szól ez az egész. Szeretünk, búcsúzunk, érzünk és értékelünk. Megtanuljuk a leckét, hogy aztán visszataláljunk önmagunkhoz. Bárhogy is lesz, egy dolog azonban bizonyos, hogy nyomot hagyunk egymásban.

Továbbiak itt!

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Mounaji Barbi

Az írás, mint kifejezőeszköz mindig is jelen volt az életemben. A szenvedélyemmé vált, és ennek köszönhetően a lehető legtöbbet szeretnék átadni ebből másoknak.