A randi burnout bárkit veszélyeztethet, ha túlzott energiát fektet a keresésbe - Hogyan kerüljük el?
A valódi intimitás kialakítása nehézségeket szül, ha az emberek közötti fizikai határok egyre inkább elmosódnak. Nincs metakommunikáció, nincs személyes visszajelzés, ezért az egyetlen vonzónak és különlegesnek tűnő pozitív tulajdonság észlelése könnyen háttérbe szoríthatja a negatív jelek érzékelését.
Egyfajta illuzórikus kép alakulhat ki bennünk a másik személyiségére vonatkozóan, ráadásul további veszély, hogy minél kevesebb a rendelkezésre álló információ, annál inkább saját fantáziánkra, álmainkra, vagy sztereotípiákra hagyatkozunk, hogy felépítsünk a részletekből valakit, aki a tökéletes partner lehetne. Ezen a platformon sem tud mindenki egyformán szerencsével járni. Gyakran csak felszínes adatok jutnak el hozzánk, és ezekre kíváncsiak, mint a testalkat, szemszín, hajszín. „Termékekké” válunk, és termékként tekintünk a másik emberre is, válogatunk, mintha csak egy katalógust lapozgatnánk, s így már önmagunkra is termékként tekintünk.
A rengeteg lehetőség nemcsak megnehezíti a választást, hanem a választással való elégedetlenséget is növeli. Valaki húzogat jobbra és balra, mert mindig reménykedik, hogy nagy Ő-re lel. Sajnos azonban tényleg nem tudhatjuk, ki ül a virtuális vonal végén. Jönnek a negatív élmények, csalódások, állásinterjúhoz kísértetiesen hasonlító találkák, könnybe, és katasztrófába fúló randisorozatok, vigasz szexelések, magányos haza utak. Ezek szépen lassan lemerítik érzelmi energia raktárainkat és súlyos hullámvölgybe kerülhetünk. Sajnos a lehetőségek tárháza végtelen, regisztrálunk, majd a következő hétre négy-öt randit is leszervezhetünk magunknak. A randikiégés bárkit veszélyeztethet, ha túlzott energiát fektet a keresésbe, és ha valóban igazi társat keresünk, különösen érzékenyen érint az online ismerkedés során kivédhetetlen, és elkerülhetetlen csalódás és kudarc. A visszautasítás, és sikertelenség miatt egyre lehangoltabbá válunk önbizalmunk apad, közben pedig még inkább beszippant az „azért is megmutatom, hogy kellek valakinek”, vagy a „nem tudom elhinni, hogy nem vagyok szerethető” érzés. A randi kiégés nem más, mint instant, rohanó világunk egyik káros mellékhatása. A randi burnout-ban szenvedők végül "ökölbe szorított kézzel" ismerkednek túl sokáig, túl intenzíven, és túl görcsösen, egy idő után mindenki egyforma lesz, mintha magányos, emberi érintésre éhező „tinderklónokból” állna a társadalom.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez