A padlóban az a jó, hogy nem lehet tovább esni
A félelemtől lettem béna és tehetetlen. A félelem az ismeretlentől az újtól, amit régen annyira szerettem, azonban így, erőtlenül, nem annyira csábító az új végtelen horizont, mint a teljes szívvel lélekkel történő meghódítása. Ebben senki nem tud segíteni, egyedül maradtam, ezeket a harcokat csak egyedül vívhatja meg az ember. Érzem, hogy szükség van rá, érzem, hogy lépni kell, de az erőt nem érzem magamban. Azon tűnődöm, honnan kellene erőt gyűjtenem egy olyan lépéshez, amihez jelen pillanatban harmat gyenge vagyok.
Szégyellem ezt bevallani, a bukás és a padló érzése sosem kellemes téma. Az nyugtat, hogy a cél ki van tűzve, bár egyenlőre nagyon távolinak tűnik, de érzem, lépnem kell. Elbizonytalanítottál, elgyengítettél, megbénítottál, de szembe szállok veled. Szépen csendben összegyűjtöm minden erőm és meglásd erősebb leszek, mint gondolnád. Majd kerekedik a szemed, mikor azt látod tőlem amit sosem láttál. Megmutatom, hogy értékes vagyok és azt is, hogy van őszinte mosolyom is. A terveim egyedül is végre tudom hajtani, nem kell a becsmérlő minősítés, én is fel bírom mérni a siker teljes lehetségességét.
A padlóban az a jó, hogy nem lehet tovább esni, így inkább felállok, de ha így lesz, jobban teszed ha menekülsz, mert tornádóként söprök végig rajtad, ahogyan te tetted velem.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez