A nő olyan férfi mellett marad, akit a nehéz időkben is hitelesnek tart és képes tisztelni
Szeretem, és megvédem a társamat, egy csapat vagyunk, egy irányba tartunk. Mentséget találok a hibáira, a gyengeségeire, a botlásaira. Nem bánt meg, nem okoz fájdalmat, sem csalódást. Szerelmes látásmóddal figyelem őt, nem hullik le az álarca, őrzi tartását, méltóságát, férfias erejét.
Minden megnyilvánulásával azon van, hogy ez ne történjen meg. Mindenki felelőssége a másik ember szerelmes látásmódjának fenntartása. Úgy kellene élnünk, hogy az a másik ne csalódjon, és megmaradjon a tisztelete irányunkban. Kihez marad hűséges a nő? Egy olyan férfihez, akivel nem sérül ez a szerelmes látásmód, a tisztelet kiváltsága.
Amikor a nő már nem a szívével lát, akkor meglátja a bizonytalanságot, az önzőséget, a hazugságot, a taktikázást, a férfierő helyett a hamis erőt fitogtató erőszakot. És amikor a nő már nem a szívével lát, akkor távolodni kezd. Néz, és lát, megpillant egy erejét, tartását, méltóságát vesztett férfit. Ne ébredjünk, úgy egy reggelen, hogy a másik ember annyi csúfos gyávaságot, csalást, hűtlenséget, hazugságot, jellemgyengeséget hozott a kapcsolatunkba, hogy már nem bírunk el vele. A másik ember arca már túlságosan „emberi” semmi misztikum nem maradt már, már nem a szeretet szemével tekintünk rá, a varázslat odalett, elpukkant a szép, szállongó szerelembuborék. Nincs már mit tisztelni benne, mert felelőtlen tékozlóként annyiszor eljátszotta, bizalmat, a szerelmet tékozolta el.
Szükségünk van a férfi jelenlétére, a támogató, inspiráló szerelmére, de nem támaszkodni akarunk rá, hanem kiteljesedni általa. Ahhoz, hogy tiszteljünk valakit, jogos elvárás, hogy ő tiszteletre méltóvá váljon, vagyis érdemelje, vívja azt ki. Mindenkinek kell, hogy legyen egészséges önbecsülése, legyen képes határokat húzni, nemet mondani, felemelkedni, koronát igazítani, és ha más megoldás nem marad, kilépni a méltatlan viszonyokból.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez