A nő kívül-belül nő
Nehéz ezt így látni egy rettentően hosszú nap után, melynek folyamán vagy ezerfelé szakadtam legalább. Ébredve máris rezegtem, sugározva lépdeltem, pedig még párna lenyomatos volt az egyik felem. Ételt adtam, öleltem, táncoltam meg nevettem – de mosogattam is, míg sebes nem lett a kezem. Háztartást vezettem, melyben minden ellenem van, a rend és a rendetlenség folyton veszekednek, de addig győzködtem őket, míg végül kiegyeztek. Dolgoztam, mert minden napra jut valami elengedhetetlen – s mire a végére értem, még mindig nem fáradtam el. Gyengéd voltam, de kicsit kemény is talán, lüktetően veszekedtem. Vigasztaltam, könnyeztem, sóhajtottam, tisztára mostam a lelkem. Álomba meséltem csöppnyi ártatlanokat, s álmukat fáradhatatlanul őriztem. Bájaimmal tüzet csiholtam, elszerettem egy férfiszívet; azt, amelyik már olyan régóta szeret. Nevethet, de minden este elmesélem – rég tudtam, hogy ő a másik felem.
S a mindent elmondó álmaim előtt éberen, fegyelmezetten csukva tartottam a szemem. Emlékeztem. Ki és mi vagyok, és ki és mi nem – miért jöttem? Mit kell tennem, mire ad lehetőséget az életem? Milyen lehetőségeket teremthetek, miért ajándék, hogy nőnek születtem?
Figyeltem, s hallgattam a szívem – onnan beszéltem. S a férfi mellettem, talán még hallotta, ahogyan rendezgettem a kertem. Teremtettem, növesztettem a virágokat, melyek nőnek bennem, rajtam, körülöttem.
A lélek nemtelen, mégis, szeret megtapasztalni mindent – férfi, s női létet. Innen nézve hiába is nehezek olykor a szerepek, valójában csak tapasztalások, lehetőségek neked. S hogy mit kezdesz egy lehetőséggel, azt mindig Te döntöd el!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez