A nő és az önbizalom
A nő legszebb ékszere az önbizalma. Ragyog tőle, vonzóvá teszi őt. Férfiak fürkésző tekintete kíséri a nő minden mozdulatát, hiszen meggyőző személyiség. Mivel van önbizalma, így nem riad vissza az akadályoktól, eléri a céljait. És tudja magáról, hogy rendkívül értékes.
Mi az önbizalom? Az, amikor a nő emelt fővel végig tud menni az utcán? Vagy az, ha szereti magát, így pedig rendben van a lelke?... Talán az önbizalom az, ha a nő nem okolja magát azért, mert kidobta a párja, és amiatt nem keresi magában a hibát. Mert tudja, nem ér el semmit sem az önmarcangolással – főleg nem a drámázással.
A nő, akinek van önbecsülése, önbizalma, nem rakosgatja az életébe nem illő puzzle-darabokat egymás mellé, mondván, előbb-utóbb azok úgyis passzolni fognak. Ha két rész összetartozik, akkor már az elején megmutatkozik valamiféle szikra kettejük között, vagy egy kapocs. De azok a részek, amelyek kezdettől fogva más formát öltenek, valószínű, a későbbiekben sem lesznek hasonlóak. A görcsös tenni akarás, a párkeresés utáni hajsza, és így átvitt értelemben a puzzle-darabok rakosgatása is, egy olyan tévhitben ringatná a nőt, amelytől nehezen lenne képes elvonatkoztatni. És pontosan ezért el sem kezdi a játékot.
A nő nem általánosít, nem hangoztatja folyton folyvást: „Minden férfi egyforma!” Mivel ez nem igaz, hiszen nincs két ugyanolyan ember. És számára az önbizalom egyfajta kiegészítő. Egy ragyogó ékszer, amelyet minden egyes nap büszkén visel. Persze az csak akkor ragyog igazán, ha a nő elvégezte a nagytakarítást: az érzéseiben és a gondolataiban egyaránt. Ezáltal pedig rend lesz a lelkében (is).
A nő legszebb ékszere az önbizalma. Bátran viseli – bűntudat, kétely, kétség, lelkiismeret-furdalás nélkül.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez