Ma már megértem, hogy nem kell nehézségként megélnem, hogy nehezen nyitható a lelkem, de nem is kell ehhez ragaszkodnom. Ma már elfogadom, hogy a páncélomnak oka volt, de tovább nem növesztem, nem kell, hogy ezt türelemmel kezeld, mert ma már értem, hogy nem másnak kell alkalmazkodnia hozzám, hanem nekem kell magam mögött hagynom, amit már kinőttem. Az én türelmemre, elfogadásomra és szeretetemre van szükségem csak és lám máris így idomul majd hozzám a világ is. Ma már megértem, hogy mindenkinek van keresztje és nem gyengeség, hanem bátorság ezzel szembenézni és változni, növekedni.

Ma már megértem, hogy nem kell elrejtenem, hogy közben a szívemben egy végtelenül törékeny, álmodozó és szeretetre vágyó nő is él bennem. Ez is én vagyok. Ahogyan én vagyok a túl független, az amazon harcos is, aki majd mindent megold egyedül. Az érzéki vad csábító, a játékos, őrült szajhád és titokzatos, kiismerhetetlen királynőd. Mind én vagyok, egyik sem jobb vagy rosszabb megnyilvánulásom, mind az én igazságom. Ma már megértem, hogy nem máson múlik az, hogy ebből mennyit fedez fel belőlem és abból mit fogad el, hanem rajtam, hogy én mennyire mondok igent. Nem harcolok egyik ellen sem, hanem szeretem a sokszínűségem, árasztom, ragyogok saját fényemben.

Ma már megértem, hogy a bizalom bennem gyökerezik és kint is csak annyit tapasztalhatok meg belőle, amennyire én merem feltétel nélkül megnyitni a szívem. Ma már nem csak tudom, hanem értem és érzem, hogy mit jelent hinni magamban és ezt a bizonyosságot soha senki nem fogja rajtam kívül szilárdan megadni nekem.

Ma már megértem, hogy csak én adok helyet, szeretetet, elfogadást magamnak ebben a világban és a játszótér, a szereplők, csak útjelzők, hogy hol tartok ezen az úton.

Ma már megértem, hogy csak úgy érkezhetsz meg mellém, ha én megérkezek önmagamba és leteszem a kardomat, amivel ellened és a világ ellen harcoltam, hogy saját magamat kirekesszem. Ma már megértem, hogy valójában sebezhetetlen vagyok, megkarcolhatsz, de megtapasztaltam, hogy képes vagyok bármiből felállni és minden sebet begyógyítani. Nem vesztettem, sokkal több lettem, bátran vállalom és akarom a kockázatot, mert így, csak egyre gyorsabban haladok.

Ma már végre értem, mit jelent igazán kitárni a szívem és azt mondani itt vagyok, ez vagyok én, csodálatos vagyok. Ma megértem, hogy nem kell semmit sem túl komolyan venni az életben, ha megbotlom és elesek, csak leporolom a ruhám és tovább folytatom az utam, ez egyre könnyebben megy. Ma már megértem, hogy szükséges az egészséges önzés, hogy a saját életemben első sorban én vagyok a főszereplő. Ma végre megérkeztem az életembe, a szívem igazságába, újjászülettem és a boldog perceket, a magaslatokat, épp annyira tisztelem és becsülöm, mint a meredek lejtőket, amiből aztán magasabbra tudok repülni, mint korábban. Ma már megértem, hogy mit jelent középre állni, elkülönülés helyett az egységet választani. Úgy szeretni az életet, ahogy van, úgy elfogadni és megélni minden színét, mint a saját részeim egyediségét, tökéletlen tökéletességét.

Szóval helló világ, megjöttem. Ne lepődj meg, ha nem ismersz már rám, nem más lettem, csak kinyitottam az aranykalitkám és végre készen állok használni a szárnyaimat.

További írásaim itt és itt!

• érzelmek fejlődéslélektan felszabadulás nő önismeret

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!