A nárcisztikus ember megadja, amire mindig is vágytál
A kielégítetlen vágyak sérülékennyé tesznek
Ha valaki régóta nagyon vágyik arra, hogy végre szeressék, könnyen átverhető. Szeretetnek, törődésnek, gondoskodásnak, támogatásnak hiszi a csak annak látszó dolgokat. Nem ismeri fel, hogy a pillanatnyi jó érzések, amelyeket a másik okoz, nem igazi, önzetlen szándékból származnak, hanem a másiknak célja van vele.
Egy őszinte, gazdagító szeretetkapcsolatban nem valamilyen céllal szeretünk, hanem elvárások nélkül. Nem csak azért szeretjük a másikat, mert megad nekünk valamit, amire szükségünk van, hanem önmagáért. Ha konfliktus van, nem mindig az derül ki, hogy a másik a hibás. És a kapcsolat szép fokozatosan épül és mélyül, nem pedig villámcsapásszerűen, egyik pillanatról a másikra a csúcson, majd ugyanilyen hirtelenséggel a mélyben találjuk magunkat.
Mik lehetnek intő jelek?
- ha a kapcsolat nagyon gyorsan nagyon intenzívvé válik
- ha „túl szép ahhoz, hogy igaz legyen”
- ha konfliktus esetén mindig te vagy a hibás (legalábbis szerinte)
- ha azt érezteti, hogy mindig neked kell fejlődnöd valamiben
- ha saját magát tökéletesnek, ideálisnak állítja be
- ha betegesen féltékeny
- ha eléri, hogy eltávolodj a barátaidtól
- ha azt veszed észre magadon, hogy mindig magadban keresed a hibát
- ha neki „mindent szabad”, neked viszont alkalmazkodnod kell hozzá (kettős mérce)
- ha saját magadban is elbizonytalanodsz, és úgy érzed, nélküle semmire sem mennél
- ha mindig mindent megbocsátasz neki (pedig valójában semmi sem változik, csak hiteget)
A gyógyulás az önszeretetben való megerősödés
Mivel a nárcisztikus ember (legyen férfi vagy nő) a másik fél hiányaira, sérüléseire tud rácsatlakozni és ezeken keresztül manipulálni, úgy lehet kilépni egy ilyen kapcsolatból és később elkerülni a hasonló csapdákat, ha ezeket a hiányokat és sérüléseket begyógyítjuk magunkban.
A gyógyulás pedig a hiányokkal, fájdalmakkal és sérülésekkel való találkozással kezdődik. Ismerjük meg, mit hordozunk belül, menjünk közel a fájdalmainkhoz, és ezek felszínre kerülése gyógyít.
Ha begyógyítjuk a sebeinket, többé nem kizárólag másoktól fogjuk várni, hogy megadják azt a szeretetet, odafigyelést, megbecsülést, amire mindig is vágytunk, hanem meg tudjuk adni magunknak is. Megerősödünk az önszeretetünkben, ezáltal kevésbé válhatunk átverhetővé, manipulálhatóvá. Megtapasztaljuk, milyen az igazi (ön)szeretet, és már nem tévesztjük össze a csak annak látszó dolgokkal.
Ha szeretnél ezen az úton elindulni, örömmel elkísérlek, szomatodráma alapú egyéni konzultáció keretében – személyesen vagy online. Szeretettel várlak!
További írásaimat a Facebook oldalamon, valamint a honlapomon olvashatjátok.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez