A múltam vagy, a jövőm így nem lehetsz
Mert polcra tettelek mindenestül, nem dobtalak ki. Emlékszem, és szeretem az emléked. Előveszlek időről időre, engedem, hogy átjárj, aztán tovaengedlek. Nem gondolom, hogy a jelenem, jövőm kellene, hogy legyél. Így nem jöhetsz vissza, kérlek, ne is gyere vissza. A múltam vagy, lehetne, hogy továbbra is az maradj?
Nem tudom, hogy van-e helyed itt mellettem. Nem tudom, hogy lehetsz-e bármi más nekem, a múltam helyett a jövőm vagy jelenem. Képes vagyok-e mást érezni irántad, akarok-e egyáltalán?
Tiéd a kedvenc hajnali csókom. Te vagy a törődés, az igazi odaadás. A lelkem egy darabja, a majdnem családom. A felejthetetlen, perzselő útmutatás. A filmbéli, hihetetlen szerelem. Az egyik, a történeteim közül. Akárhányszor látlak, érzem, amit éreztem. Szeretem, hogy érzem, de azt hiszem, csak ennyit szeretnék. Félek mást érezni, a jövőmbe rajzolni, mert a múltam nem férhet oda. Az, aki voltál, aki veled voltam, akik együtt voltunk nem jöhetnek velünk tovább. Ha a jövőm lennél, ne legyél többé a múltam: mert a múltamnak csak egy csókot adnék, a jövőmnek viszont az életem.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez