A modern kori igazság: Nem kellesz eléggé
Manapság számos verziója létezik a kapcsolatoknak, és még annál is több opció arra, amikor gyakorlatilag a futottak még kategóriában tengődünk, mégis abba a hitbe ringatjuk magunkat, hogy számítunk a másiknak. Sőt, valószínűleg egy bizonyos szinten számítunk is... de sajnos nem eléggé.
Az esetek nagy százalékban a „majdnem kapcsolatok” jellemzője az, hogy amikor az egyik fél kevésbé érdeklődő, vagy éppen elillan az életünkből se perc alatt, akkor elkezdjük az agyunkat pörgetni és végiglatolgatjuk a lehetőségeit annak, hogy mi is lehet az oka ennek az egésznek.
Furcsa, és megmagyarázhatatlan az, hogy a mai modern kori kapcsolatok fő jellemzője ez. Szinte mindannyian, kivétel nélkül megtapasztaltuk már, hogy milyen az, amikor a számunkra fontos ember, egy másodperc tört része alatt kislisszolt a terepről. Hűlt helyét hagyva maga után. Mi pedig csak néztünk magunk elé, és nem volt kinek feltenni a kérdéseket, hogy "mégis miért történik ez"?
Rendre át is verjük saját magunkat azzal, hogy próbáljuk kibogozni az eseményszálat. Hogy megpróbáljuk megfejteni és kitalálni, hogy mi zajlik a másik ember fejében és szívében. Rendületlenül mondogatjuk magunknak a különböző gondolatokat, hogy biztosan ezért vagy azért nem keres, vagy nem jön el. Hogy oka van annak, hogy nincs jelen, hogy kihátrált. Időre van szüksége. Szeret, csak fél és satöbbi.
Áltatjuk magunkat!
Sajnos, holott ez egy nagyon egyszerű képlet. Valójában 99 százalékban igazából csak arról van szó, hogy NEM KELLÜNK IGAZÁN a másiknak! A maradék 1 százalék pedig valamilyen súlyosan drámai dolog lenne, arról pedig valószínűleg elég rövid időn belül tudnánk. Szóval ezt érdemes el is engedni. És a fókuszt a megmaradt 99 százalékos tényre fordítani.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez