Olykor a megbocsátás önmagad végső elárulásának tűnik. Nem akarod feladni a harcot az igazságért azok után, ami veled történt. A harag erősen benned van még és nehezen szabadulsz ettől az érzéstől. De van itt valami, amit nem szabad elfelejteni.

Bár a harag egy hihetetlenül erős érzelem és sokszor azt feltételezzük, hogy minél dühösebbek vagyunk, annál több változásra leszünk képesek. Ugyanakkor a harag nagyon rossz tanácsadó. Azt mondatja velünk, hogy a bosszú megold mindent és nem enged minket továbblépni, az igazságunk nevében...

Csakhogy az általunk kívánt igazságosság nem mindig reális. Dühösnek maradni olyan, mintha folyamatosan szednéd le a kapargatnál egy gyógyulni próbáló sebet.  A haraggal kapcsolatos igazság az, hogy az nem más, mint a gyógyulás megtagadása, mert félsz tőle. Mert félsz attól, hogy mi lesz ezután...

A megbocsátás az egyetlen út. Bár sajnos a kezdeti időszakban ez elképzelhetetlennek tűnik számunkra, amikor még tombol bennünk a fájdalom és a düh.

Amit ugyanakkor elfelejtenek elmondani neked a megbocsátásról az az, hogy bizonyos értelemben nem fog javítani semmit. Ez nem egy radír, ami kitörli a fájdalmat, ami veled történt. Nem oldja meg a lelki sebeidet, amivel együtt élsz, és nem ad azonnali belső békét. A béke megtalálása hosszú, felfelé ívelő csata. A megbocsátás az, amit azért teszel meg, hogy tiszta lappal léphess tovább, és letehesd a terheidet.

• elengedés megbocsátás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!