A megbocsátás a saját terhed letétele
Akitől bocsánatot kérnek, bizonyosságot szerez arról, hogy szerethető, az érzései számítanak. És arról is, hogy a másik ember jelen van, elkötelezett, és hajlandó erőfeszítést tenni a meglazult kötelék megerősítéséért. A megfelelő bocsánatkérés és megbocsátás óriási lehetőség kapcsolataink rendbehozatalára, amivel élnünk kell. Mert lebontja a sérelem, a düh és az elégtétel vágyának falait, és ezzel megnyílik az út a bizalom helyreállítására. Bocsáss meg úgy igazán. Ne félgőzzel, megalkudva, folyton hátratekintve, bosszúra szomjazva, soha nem felejtve. Maga a bocsánatkérés is gyakran embert próbáló cselekedet, éppen ezért a megbocsátás ne egy odadobott, üresen kongó szó legyen, hanem hozzon valódi feloldást, amellyel végleg elengedjük az elégtétel vágyát.
A megbocsátás önmagam miatt fontos, a saját lelki terhem letétele.
Megbocsátani gyászfolyamat, lelki tusa, hetekig tartó önmarcangolás. Valójában a keserű emlékek elengedését jelenti, egészen addig, amíg begyógyulnak a sebek, szertefoszlik a düh, és feledésbe merül a sérelem. Egy jól működő kapcsolatban ahogyan a bocsánatkérést, a megbocsátást is vágyni kell, szív repesve várni, majd engedni, hogy ő átsétáljon a demarkációs vonalon, és végre ölelésre tárja a karját. Így van rendben a közös világunk.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez