A legtöbb nő boldogtalanságát ma az alacsony önbecsülés okozza
Rombolják önértékelésüket a szimpla, mindennapi életben kapott kritikák, párkapcsolati kudarcok, vagy gyermekkorban elszenvedett traumák, szeretetlenség, elhanyagolás, vagy családi terror. Az a felnőtt, aki gyerekként nem tapasztalta meg saját értékét, abban mindig ott bujkál majd latensen a szeretetlenség, az alkalmatlanság negatív élménye. Kínzó megfelelési vágy, párkapcsolati függőség, gerinctelen szolgalélek, gyötrő, végtelen szeretetkoldulás lesz a keresztje, és a nő egyedül már nem ragyog, csak akkor, ha egy férfi ragyogtatja.
A mai nők elfelejtenek spontán, ösztönösen nők maradni, pedig nőnek lenni kiváltság, megbecsülni és megélni a nőiességét is privilégium. Egy egészséges önbecsülésű nőnek saját, önmaga által felállított céljai vannak, és nem azt teszi, amit elvárnak tőle. Nem akar megfelelni esztelen normáknak, saját elveihez kíván hű maradni.
A szerelem nem gyógyszer, ennek ellenére egyik kapcsolatból a másikba sodródunk, sóváran és szeretet éhesen újabb megerősítő, pozitív visszajelzésekre várva: szerethető, értékes ember vagyok, megérdemlem, hogy valaki a karjaiba zárjon, és megossza velem a mindennapjait. Egy párkapcsolat nem terápia, nem gyógyító eljárás önértékelési zavarok leküzdésére, nem önbizalom-tréning, és nem gyógyszer gyermekkorban elszenvedett traumák feldolgozására. Mindenkinek valóban készen kellene állnia egy új kötelékre, méghozzá úgy, hogy az egyedüllétben szerezte meg a megfelelő szintű önismeretet, önbizalmat, és önbecsülést. Szomorú, lelki sérült társfüggők klónhadserege ez a mai társadalom, mindenki az ideális párkapcsolatot hajszolja, és csorbult egóját, sebesült, vagy sosem volt önbecsülését a szerelemben akarja megszerezni.
A kisebbrendűség érzése különösen a nők között járványszerűen terjed. A mai modern világ elvárásokat kényszerít a nőkre, akik fogcsikorgatva próbálnak minden szerepükben megfelelni. A női energiák érezhetően gyengülnek, és a ránk zúduló agyonretusált, túlerotizált nőideál csak még inkább összezavar, és valódi azonosulásra méltatlan. A mai nők elfelejtenek spontán, ösztönösen nők maradni, pedig nőnek lenni kiváltság, megbecsülni és megélni a nőiességét is privilégium. Egy egészséges önbecsülésű nőnek saját, önmaga által felállított céljai vannak, és nem azt teszi, amit elvárnak tőle. Nem akar megfelelni esztelen normáknak saját elveihez kíván hű maradni. Az egyedüllét periódusa számára nem magány, hanem saját érzelmi épülését szolgálja, ezért nincs szüksége állandó ingeráradatra, semmitmondó, üres kagylóhéj kötelékekben, és nem topog egy helyben mérgező, lehúzó kapcsolatok szorításában.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez