A kór neve: Egyedülálló
Niki vagyok, 24 éves és 8 hónapja egyedülálló. Fel a kezekkel, akit kezeltek már úgy, mint egy kóros betegségben szenvedőt, csak azért, mert nincs éppen aktuálisan párja. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de őszintén nekem már a hócipőm tele van a lekezeléssel.
Minden egyes családi esemény, találkozás rokonokkal vagy ismerősökkel olyan, mint egy Canossa-járás. A különböző kínos kérdések, a szánakozóan félrehajtott fejek, megpaskolgatások. Ismerős kép, ugye? „Na és? Mi van a fiúkkal?” „Csak akad valami csinos pasi a munkahelyeden!” „Jaj, hívd fel az exed, biztos visszafogad.”
És hasonlók, amibe a hátam is bele borzong. Az teljesen elképzelhetetlen és megtűrhetetlen hozzáállás, hogy esetleg én választottam ezt magamnak, nem véletlenül nem állok párkapcsolatban senkivel. Ez nem egy megoldandó probléma, nem egy kényszerállapot. Az eszébe se jut az ilyennel próbálkozó kedves ismerősöknek, hogy mondjuk ez egy olyan téma, amiről nem velük szeretnék beszélgetni. Tudom, hogy csak jót akarnak, de a pokolba vezető út is jóindulattal van kikövezve.
Ki az, aki kirekesztve érzi magát néha amiatt, mert nincs párja? Ki az, akivel, már megtörtént, ami velem is? Egy barátnőm a szülinapjára való meghívásnál kínosan közölte, hogy csak párok lesznek, szeretne elhívni, de biztos nagyon kínos lenne. Én meg értetlenkedve fejeztem ki egyet nem értésem. Ki nem hagynám az ünnepségét! Miért ne érezhetnénk magunkat nagyszerűen együtt? Hát akkor még nem is sejtettem, hogy miért nem.
Miután megérkeztem két másik barátnője azonnal féltékeny szemekkel kezdett el vizslatni, mintha én az ő „egyedülállóan fantasztikus” barátjukat azonnal le akarnám nyúlni. Csak azért, mert nekem nem volt „oldalkocsim” aznap rögtön ott volt a nagy pirosló A betű a mellkasomra tűzve és a névtábla, melyen az állt „Könnyűvérű nőcske”. Amint szóba álltam és udvariasan társalogtam bármelyik fiúval, ne adj’ Isten nevetni mertem a viccükön azonnal villámló szemeikkel figyelmeztetően rám néztek. Sőt az este fénypontja igazából az volt, mikor mind kivonultak dohányozni, míg egyetlen nem dohányzóként bent vártam őket a melegbe. Mindeközben egy hatalmas balhét kezdeményezett az egyik barátnő kint a párjával tökéletesen jól hallható hangon, hogy mégis mit képzelt, hogy velem beszélgetett… Életemben nem éreztem még annyira megalázva magam.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez