A kapcsolati státuszom: javító félben vagyok
A kapcsolati státuszom…. Egyedülálló? Nem. Kapcsolatban? Nem. Nos, akkor? A közkedvelt és közutált közösségi oldal tartogat még olyat, hogy bonyolult.
Ez azonban még mindig túl tág fogalom ahhoz, hogy meghatározhatná a jelenlegi helyzetemet. Én azt mondanám, hogy javító félben vagyok. Ez hasonló a szakító félben kifejezéshez, de sokkal inkább van egyfajta optimista sugallata.
Számtalan felületen olvashatjuk, hogy a mai kapcsolatokra az a legjellemzőbb, ha előbukkannak a hibák, a csalódások, akkor egyszerűen tovább is állnak a felek, mondván, hogy lesz ennél jobb is. Időt sem szánnak arra, hogy megpróbálják a helyes irányba terelni a kapcsolatukat.
Gyakran úgy tűnik, mintha addig tartana egy kapcsolati forgatókönyv, hogy szerezzük meg a közös javakat, legyen biztos egzisztenciánk, legyen vagy éppen ne legyen gyerekünk, majd utána, ha lement ez a pár éves időszak, csak bambán bámulnak egymásra a párok, és várják, hogy hogyan tovább, ahelyett, hogy színpompás történetekkel továbbírnák a forgatókönyvüket.
Nem biztos, hogy azok a halálra ítélt kapcsolatok, amelyek mondjuk úgy, döcögve haladnak. Persze ennek azért van egy kóros formája, amikor az egyik fél, vagy éppen mindkettő, ódzkodik a felelősségtől, így mondhatni ostobaságába fullad bele a kapcsolat. De egy normál esetben, az évek arra adnak lehetőséget, hogy mindinkább megismerjük a másikat. Minden jó, és rossz oldalát felfedezzük a társunknak, és megtanuljuk ezeket kezelni. Tudom, erre egy házasság is lehetőséget ad. De vannak, akik mondjuk úgy, biztosra szeretnének menni, holott garancia semmire sincsen. Mégis, egy erős alappal szeretnének a házasságba lépni, közös vagyont megteremteni, és gyermeket vállalni. Van benne logika, noha mindez ellent mond a szerelem nevében, és hevében elkövetett őrültségeknek. De miért is a legszentebb dolgokkal őrültködnénk? Marad még annyi más őrültség.
Lassan haladunk. Én hasítanék, és mindent szenvedéllyel oldanék meg. Ő kimért, és lényeges alapokat emleget, amelyre építhető egy boldog élet. Változásról beszél, arról, hogy gyerekesen nem lehet az élet komoly dolgaihoz hozzáfogni. Hogy a szerelem nem elég, hiszen az gyakran tévútra csal. Nem lehet pillanatnyi érzelmekre hallgatva felelősségteljes döntéseket hozni. Nem egy gazdasági szövetséget szeretne alkotni, hanem egy szerelmit, amelynek része a gazdasági szövetség, de nem ez áll a középpontban.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez